3. fejezet

Sziasztok!
Először is elnézést kérek, hogy késve hozom a fejezetet, és hogy ilyen rövid lett, de a héten nem volt időm semmikor sem írni, és most álltam neki nemrég. Ugy gondoltam legyen ez ilyen átvezető a következőkhöz. Mindenki reakcióját már bemutattam. Még nem tudom, hogy mi lesz a következő fejezetben, de ígérem, hogy holnap estére itt lesz és nem lesz ilyen rövid! Télleg sajnálom!
A másik pedig, hogy annyira elszomorít, az hogy nem kapok komikat. Csak egy kettőt amit nagyon köszönök! Ösztönözzetek légyszíves! Ösztönözzetek! És akkor még este 10-11 körül is nekiállok hétköznap egy új fejinek! Szóval ha kapok a maira meg a holnapira összesen 10 komit akkor jövőhéten hétköznap is lesz egy hosszabb fejezet olyan szerda környékén! Oké? de a komit a fejik végére kérem!
Mégegyszer elnézéseteket kérem!
Pussz: Ann.

Reakciók 3

A hétvége mindenki számára hamar eltelt. Angela első dolga az arcrekonstrukció volt. Brennan még vasárnap felhelyezte a szövetmarkereket. Igen vasárnap. Nem bírt otthon megmaradni. Folyamatosan Seeley és Reeley körül forogtak gondolatai. Jó barátok voltak Booth-szal. Ő mindent megosztott barátjával, és most elárulva érzi magát. Nagyon fájt neki, ahogy az is, hogy az ügynök tovább lépett. Igen ez is rosszul esett neki, hisz hiába, hogy még magának sem meri bevallani, hogy szereti, de szereti. Neki ez még igen új érzés. A szerelem. Az igaz szerelem, mikor mindent feladnál a másikért, akár az életed is. De most már késő. Úgy érzi késő. De lehet hogy mégsem?

Hétfőn Booth korán érkezett a Jeferson intézetbe. De nem egyedül. Reeley nem hagyta békén, hogy vigye magával. Mit csinálna Ő otthon egyedül? Itt lehet, hogy segíteni is tud. Persze más volt az oka annak, hogy menni akart. Az hogy végre beszélgethessen Brennannel, és persze megismerje szeretett bátyja munkatársait. Már bent volt mindenki. Hodgins kitágult szemekkel meredt a hölgyre, ahogy Wendell is. A doktornő, igazán megnyerő egyéniség. Harminc má elmúlt, de könnyen letagadhat 10 évet magárol. Alkata átlagos, gesztenyebarna haja a háta közepéig ér. Barna szemei lehengerlik a férfiakat. A ruhatára főleg pólókból és farmerekből áll. Nem szeret kiöltözni, ő inkább a lazább ruhákat kedveli. Ezen a napon is egy sárga kivágott póló, fekete nadgrág, fehér sportcipő és egy fekete bőrkabát volt rajta.

A fiúk agyában megfordult, lehet Booth lecserélte Hannaht?

• Nézd már hugi, az agyasoknak mindjárt kiesik a szemük.-mondta Booth nevetve-Te még az ő szivüket is meg tudod dobogtatni? Mert ez már nagy dolog.- Reeley felkacagott.

• Azt mondod?-mondta mosolyogva majd a két fiú felé fordult- Bemutatkoztok most, vagy hagyjak egy kis időt nektek?

• Őőőőő..elnézést. A nevem Dr. Jack Hodgins. Ő pedig itt Wendell.

• Örülök-nyögte végül ki az említett.

• Én is örülök nektek- és megint felkacagott- Én Dr. Reeley Booth vagyok, ennek a meláknak a húga.

• Neked van húgod?-kérdezte csodálkozva Hodgins.- Nem is tudtam.

• Pedig van. Na jol van dolgozzatok csak, én elviszem ezt a kis bolondot, Camhez. Bones már bent van?

• Igen bent.-válaszolt Jack, majd végigkísérte tekintetével a két testvért- Atyám ha ilyen húgom lenne.

• Akkor mi lenne drágám?- szólalt meg a háta mögött egy ismerős női hang.

• Angela, drágám. Akkor nagyon vigyáznék rá! Ugye Wendell?- de Ő még mindig nem tudott megszólalni.

• Reméltem is.-mondta Angela.- De ki volt ez a nő? Booth talált egy új nőt?

• Nem drágám, állítólag ő a húga. Te tudtad hogy van húga?- Angela döbbent arca elárulta: Ő még nem tudta. Se szó se beszéd otthagyta a két fiút.

• Öregem, ez a nő. Huu.- szólalt meg végre a gyakornok.

• Igen, ennél nincs jobb szó rá.- majd a két fiú nekiállt a munkájuknak.

2. fejezet

Itt a következő fejezet! Elnézést, hogy csak most tudtam hozni de a vasárnapomat nem töltöttem itthon.

A következő fejezet péntekre várható, de ha tudom hozom előbb!

Nagyon örülnék egy-két kominak! Csak pár szó, hogy tetszik, hogy jó irányba haladok e, hogy inkább fejezzem be. Bármi csak légyszíves írjatok!

Jó szórakozást! Remélem tetszeni fog!

Reakciók 2

Reeley egész úton gondolkodott. Hogyan kezdjen neki kacifántos tervének? Nem akarja, hogy bárki is tudjon róla, de segítség nélkül nem fog menni. Tudja, hogy most Cam is itt dolgozik. Cam. Milyen régen is látta! Utoljára a diplomaosztón. Ami már régen volt. Igen régen.

De a terve. Tudja jól, hogy csak úgy sikerülhet ha elüldözi bátyja állítólagos szerelmét. Egyedül Ő ismeri igazán. Együtt nőttek fel, szeretetben. Soha nem hazudtak egymásnak, de mostanában úgy érzi bátyja nem mond neki igazat.

Tud Ő mindenkiről. Tudja, hogy ki Brennan. O hogyne tudná! Hisz a levelek amiket kap, szinte csak egy szóból állnak: Bones. Főleg, mióta Hannah belépett a képbe. Alig ír róla valamit. Csak annyit tud, hogy hogyan, hol és mikor ismerkedett meg vele. Nem nagyon mesélt róla neki. Ezért is döntött úgy, hogy idejön. Már nem érdekelte az egyezségük. Ő jót akart. Megadni azt amit Ő már nem kaphat meg.

Titkok. Életének egy része titok volt, mint ahogy testvéreinek is. Ennek itt a vége. Az élet rövid.

Arra eszmélt fel, hogy megérkeztek. Kifizette a taxist, a borravaló hiányában magának kellett kiszednie csomagjait. Lassan haladt. Kicsit remegett, mert hiába jót tesz, ezt majd csak később fogják neki megköszönni. Benyitott.

• Hát már itthon is vagy?- hallott bentről egy ismeretlen női hangot, amihez hamarosan egy alak is csatlakozott.- O elnézést. De nem tévesztette el az ajtót?

• Nem nem tévesztettem. Had mutatkozzak be. A nevem Dr. Reeley Booth. Seeley testvére vagyok.

• O- Hannah megdöbbent arca mosolyt csalt szájára.- Én nem tudok róla, hogy Seeleynek lenne kishúga.

• Pedig itt vagyok. Amint látod ezt itt a melák kulcsa, és ha gondolod a személyimet is odaadhatom neked.- Hannahnak kikerekedtek a szemei. Most mit tegyen, mit tegyen?

• Várj egy kicsit itt, felhívom Seeleyt. És már indult is de Reeley közbevágott.

• Szerintem ne zavard. Nagyon belemerültek a munkába Dr. Brennannel.

• O, hát akkor gyere beljebb. Megmutatom a vendégszobát.- még mindig nagyon zavarban volt. Nem tudta hogy most dühös legyen amiért nem tudott erről a lányról, vagy féljen, hogy esetleg át akarják vágni..- Mikor érkeztél?

• Olyan 10 körül szállt le a gépem. És mit ad Isten, az én bátyám pont ott serénykedett. Ez a Dr. Brennan! Te! Nagyon szimpatikus egyéniség. Nem értem, hogy Booth miért nem kaparintotta meg magának.

• Hogy tessék?

• Semmi semmi, ne is törődj velem, sokszor a kelleténél többet beszélek. - ekkor lépett be a szobába

• Én itt is hagylak, el kell intéznem egy telefont.

• Rendben köszönöm. Hannah! Ebben a szobában nem öntöttek ki valamikor egy jókora adag Whiskyt?

• Ő hát én nem tudom- meglepett arcot vágott.- kérdezd a bátyád.

Hannah persze rögtön a barátját hívta.

• Hogy képzelted azt, hogy nem szólsz arról hogy jön a Húgod? Egyáltalán, hogy van húgod?

• Neked is szia drágám! Figyelj ezt megbeszéljük otthon, addig foglald le őt. Nagyon kedves lány.

• Igen az.- és lecsapta a telefont.-Hogy még ez is. Nekem ez az egész nem tetszik. Nagyon nem tetszik.

• Hogy tessék?- szólt a háta mögül a lány.

• Semmi semmi.-sóhajtott, majd kedvesen hozzátette: Gyere, reggelizzünk, meg. És mesélj csak magadról.

• Hát azt nem tehetem. De másról szívesen beszélgethetünk.

Hannah arcára döbbenet ült ki. Nem szólt semmit. Elindult a konyha felé. Reeley arcára ismét egy ördögi mosoly ült ki.

Késő délután érkezett Booth ügynök. Az ajtó előtt megállt egy pillanatra. Várt valamire, amit oly régen hallott.

• Hannah, Seeley kint van az ajtó előtt. Azt szeretné ha beengednéd.

Az említett elmosolyodott. „Ez az én húgom”

• Csakhogy megérkeztél- üdvözölte dühösen szerelme.- már azt hittem, hogy életem végéig be leszek zárva ezzel a nőszeméllyel.

• Hé, vigyázz a szádra drágám!- hangja csupa derű volt- Őt csak én nevezhetem nőszemélynek, vagy fruskának. Mi történt?

• Mi történt?Még kérded??Kedves lány?Hol élsz te? Ez a lány minden de nem kedves.- vett egy nagy levegőt- Minden szavával érzékelteti, hogy ki nem állhat, pedig ahogy Ő elmondta, alig tud valamit rólam. Te nem meséltél neki rólam? -ekkorra Booth mosolya már eltűnt.- De ahogy, ő mondta nem is lett volna rá alkalma, mivel te csak Tempe-ről beszéltél.

A férfi köpni nyelni nem tudott. Soha nem volt ilyen a húga, soha nem keverte slamasztikába, de most nagyon is abba volt.

• Reeley-t mindig is érdekelte a munkám- mondta mosolyogva.- És amúgy is merre van?

• Itt vagyok bátyókám- és a nyakába ugrott.

• Jaj te kis spiné. Hát mit keresel itt?

• Nem látogathatom meg a kedvenc fivérem?- mondta és közben szomorú arcot vágott. De nem volt az. Boldog volt. - Az elmúlt 6 évben nem is láttalak. Nagyon hiányoztál.

• Te is nekem.

Még egy darabig ott álltak összeölelkezve. Hannah valahogy nem bírta nézni. Neki a lány nem volt szimpatikus. Nagy sóhaj kíséretében otthagyta őket.

• Mit mondtál neki, hogy ennyire kiakadt?- Seeley próbált komoly arcot vágni, de a hangja elárulta, jót mulat az egészen.

• Csak az igazat.-nem hazudott, de az igazat ugyebár nem mondhatja el. - Gyere menjünk enni.

A vacsora alatt, Hannah szótlanul figyelte a testvéreket. Boldogon cseverésztek a munkájukról, az életükről, régi gyerekkori emlékekről.

• Most szabadságon vagy?- Booth érdeklődve tekintett rá.

• Hát nevezhetjük annak.-lehajtotta fejét.

• Na, mi az hugi, talán van valami amit nem mondtál el?

• Nem akarok beszélni róla, de legyen elég annyi, hogy szükségem van egy kis időre..-majd a bátyja szemébe nézett- Ugye maradhatok nálad egy darabig?

• Ez most kérdés volt? Mert ha az akkor inkább fogd be. Ez nem kérdés! Hisz téged mindig szívesen látlak.-egymásra mosolyogtak.

Hannah felállt. Leszedte az asztalt majd kiment a konyhába. Nem bírta volna tovább ott. Hogy lehet ilyen Seeley? Meg sem kérdezi tőle, hogy Ő mit akar. Nem biztos, hogy kibírja azt a kis időt amíg itt lesz. „Ugye csak kis idő?” kérdezte magában. De volt egy olyan érzése, hogy itt nem kis időről van szó. Nem is tévedett nagyot.

1. fejezet

Hello Kedves mindenki!

Köszönöm, azoknak akik írtak véleményt. Nagyon jól esik, és nagyon örülök hogy tetszik nektek! Itt az első fejezet. Szerintem eléggé rövid lett, de még rá kell éreznem. A következő fejezet várható időpontja holnap.
Jó szórakozást!(Ha ide is kapnék komit annak nagyon örülnék, nekem egy kettő is elég, csak szeretném tudni mi a jó, és mit rontok el)

Reakciók 1

• -A nevem Dr. Reeley Booth. Én vagyok Seeley kishúga.

Én vagyok Seeley kishúga.........Én vagyok Seeley kishúga................ Seeley kishúga......kishúga...

Bones fejében csak úgy visszhangzottak a nő szavai. Húga van? De hisz soha nem hallott róla. Miért nem hallott róla?

• Bones minden oké?- a férfi hangja igen messziről csengett. De valahogy összeszedte magát és sikerült pár szót mondania:

• Őőő...nagyon örülök hogy megismerhetlek. Az én nevem...

• Dr. Temperance Brennan. Igen tudom, hogy kivagy. Sokat hallottam rólad.-vágott a szavába Booth 2.

• Nem úgy mint én.-mondta halkan.

A két testvér még párszor megölelgette egymást. Nagyon boldogok voltak, de Temperancben dúlt a harag, így otthagyta őket.

• Szóval betartottad te is az ígéreted. Nem meséltél rólam.

• Nem nem meséltem senkinek. Hisz megbeszéltük. Titok- mondta mosolyogva Seeley- Te, mit keresel akkor itt?

• Ooo..hát gondoltam meglátogatom a bátyókám, de ha nem hát mehetek vissza.

• Dehogyis, ne bolondozz!-mondta nevetve.- Figyelj! Most van egy új ügyem. Itt a kulcsom, a címemet tudod. Menj fel hozzám, ne ijedj meg, Hannah is ott van. Mondd neki, hogy ki vagy. Kicsit mérges lesz, de addig ne mondj semmit míg haza nem érek ok?

  A lány elvette a kulcsokat, megpuszilta bátyja arcát és elindult. „Ne mondjak semmit? Hát kettőnkről nem is fogok, csak rólad”-gondolta magában és ördögi mosoly ült arcára.

Jefersonia Intézet

Dr Brennan már a laborban volt, kis csapatával együtt. A asszisztense aznap Wendell volt. Míg Hodgins mintákat vett az áldozatról, a nő irodájában ült. Elkezdte a papírmunkát, amit eddig megtudott a nőről. Míg nincs megtisztítva a csont, Ange nem tudja azonosítani. Szeretné minél hamarabb letudni ezt a napot. Most magányra, gondolkodásra volt szüksége. Miért nem tudott semmit Booth húgáról? Miért nem mondta el neki, hisz a férfi mindent tud róla.

• Dr. Brennan, vettem mintát mindenhonnan.

• Köszönöm Hodgins. Szólnál Wendellnek, hogy elkezdheti megtisztítani a csontokat. A koponyával kezdje, minél előbb Angela kezébe szeretném látni.

Hodgins visszament, átadta az üzenetet a fiúnak és nekiállt saját feladatának.

• Helló Hodgins! Bones merre?- az ügynök szavai térítették vissza a valóságba.

• Booth! Bent van az irodájában.

Valóban ott találta. Éppen egy koponyát tartott a kezében.

• Ez az a koponya amit ma találtunk?

• Nem nem az. Nem csak a te ügyeiddel foglalkozok ezt tudhatnád.- mondta csípősen.

• Héé Bones. Mi az? Nem kell leharapni a fejem.

• Én nem harapom le a fejed. Ez fizikailag képtelenség.

• Jaj tudod hogy értem. Mi a baj?

• Semmi. Azon kívül semmi, hogy elfelejtetted velem közölni, hogy van egy másik testvéred.

A férfi lehajtotta fejét. Tudta Ő, hogy ez a gond, de nem merte magának se bevallani.

• Booth, közel 7 éve vagyunk társak, te mindent tudsz rólam, erre te eltitkolsz előlem egy ilyen dolgot.

• Nézd, ez hosszú történet. Nem tud senki Reeleyről.

Ekkor lépett be az ajtón Cam.

• Reeley itt van?- kérdezte mosolyogva- itt Washingtonban?

• Cam te is a legjobbkor tudsz jönni- mondta szarkasztikusan a férfi

Temperance mérgesen felállt, elmotyogott egy „nekem mennem kell”-et és kiviharzott az irodájából. Máskor valószínűleg kiküldte volna őket, de túlságosan fel volt háborodva.

• Azt hiszem nem kellett volna megszólalnom.

• Pontosan Cam, Pontosan.- sóhajtott egyet- De valóban itt van. Előbb hívott Hannah. Tőle is megkaptam a magamét. Ez a nőszemély mindig a legrosszabbkor tűnik fel.

• Nyugi, ha elmondjátok az igazat, semmi nem lesz. Amúgy is. Testvéreknek lehetnek titkaik.

• Épp ez az. Ez a mi titkunk. Megesküdtünk egymásnak, hogy ez köztünk marad.

• Öhhöm- köszörülte meg a torkát a nő- Az már nem titok, amit egy harmadik fél is tud.

• Te véletlenül tudtad meg. Na de hagyjuk ezt a témát. Tudsz valamit a a mai ügyről. Hogy állnak a dolgok? Haza kéne mennem, a kedélyeket le kellene csillapítanom.

• Szerintem nyugodtan menj haza. Wendell még tisztítja a csontokat. Hétfőre meglesz az azonosítás. Legyen szép hétvégéd!

Azzal a nő ott hagyta. Booth ránézett Bones asztalára. „ Egyszer megérted majd, hogy miért nem mondtam el. Egyszer majd megérted”. Majd hazaindult, hogy végre húgával lehessen, akit minden bizonnyal megkedvel szerelme.

Vagy inkább mégsem.

Előszó

Washington DC. November. Reggel 10 óra

A nap ragyogóan sütött azon a reggelen. Hétvége volt. A város egy része, még ekkor ébredt föl. Mindenki próbálta kipihenni az elmúlt hét fáradalmait, igyekezett nem gondolni a munkára. Kivétel a rendfenntartókat, különösképp az FBI embereit.
Booth ügynök telefonja, már hajnalba megcsörrent. Találtak egy hullát a reptéren. Mennie kell. Hannah aki mellette feküdt, felébredt. Már nem csodálkozott azon, hogy még szombaton sem hagyják szerelmét pihenni. Egy csókkal elbúcsúzott tőle, majd tovább aludt.
Mire kiért a reptérre, társa már ott várt rá a parkolóban.
-Jó reggelt Booth-üdvözölte őt Bones- Merre is van az a hulla?
-Nyugi Bones, ne pörögj. Még a kávémat sem ittam meg.
A doktor furcsán kezdte méregetni. Ne pörögjön Ő? Ő nem pörög, csak némiképp örül annak, hogy ez a hétvégéje se fog unalmasan telni. Mostanában elég magányosan érzi magát. Azóta mióta megjelent a képben Hannah. „Nincs semmi baj vele, semmi baj, Ő egy nagyon kedves nő” mondogatta mindig magában, de még saját magának se merte bevallani, hogy nagyon is baj ez a nő. Mióta itt van, Booth és Ő már nem tölt annyi időt együtt, és hiányolta partnere személyét.
Eltartott egy darabig, míg az összes testrészt megtalálták. A reptér több pontjába voltak. Már csak a koponya hiányzott. 10 óra is elmúlt, mire az is előkerült.
-Fehér nő. Úgy 18-24 év közötti. A maradványok állapotából arra következtetek, hogy miután feldarabolták, leégették róla a húst.
-Jesszusom, minek égette le?- kérdezte Seeley meghökkenve.
-Talán, hogy ne lehessen azonosítani, vagy.....- de nem tudta befejezni mert valaki közbevágott.
-Jesszusom! Nem is tudod hogy érkezem, de kijössz elém a reptérre?- üvöltötte egy fiatal nő a kordon mögül. Nem értette Tempe, hogy kihez beszél, de rögtön rájött amikor Booth odaszaladt beengedte a kordonon belülre, Felkapta a lányt és el sem engedte. Tempe odasétált hozzájuk, megköszörülte a torkát. Ekkor a két fiatal szétvált.
-Jaj bocsi Bones. Csak megörültem ennek a kis fruskának.
-Úgy utálom amikor így hívsz.- az ismeretlen nő szinte nyávogott.
-Bemutatnál a hölgynek?- kérdezte Bones.
Az ügynök ránézett a lányra. Valahogy nem akaródzott neki elmondani az igazságot.
- Ha te nem hát akkor én.- majd a doktornőhöz fordult- A nevem Dr. Reeley Booth. Én vagyok Seeley kishúga.