Előszó

Washington DC. November. Reggel 10 óra

A nap ragyogóan sütött azon a reggelen. Hétvége volt. A város egy része, még ekkor ébredt föl. Mindenki próbálta kipihenni az elmúlt hét fáradalmait, igyekezett nem gondolni a munkára. Kivétel a rendfenntartókat, különösképp az FBI embereit.
Booth ügynök telefonja, már hajnalba megcsörrent. Találtak egy hullát a reptéren. Mennie kell. Hannah aki mellette feküdt, felébredt. Már nem csodálkozott azon, hogy még szombaton sem hagyják szerelmét pihenni. Egy csókkal elbúcsúzott tőle, majd tovább aludt.
Mire kiért a reptérre, társa már ott várt rá a parkolóban.
-Jó reggelt Booth-üdvözölte őt Bones- Merre is van az a hulla?
-Nyugi Bones, ne pörögj. Még a kávémat sem ittam meg.
A doktor furcsán kezdte méregetni. Ne pörögjön Ő? Ő nem pörög, csak némiképp örül annak, hogy ez a hétvégéje se fog unalmasan telni. Mostanában elég magányosan érzi magát. Azóta mióta megjelent a képben Hannah. „Nincs semmi baj vele, semmi baj, Ő egy nagyon kedves nő” mondogatta mindig magában, de még saját magának se merte bevallani, hogy nagyon is baj ez a nő. Mióta itt van, Booth és Ő már nem tölt annyi időt együtt, és hiányolta partnere személyét.
Eltartott egy darabig, míg az összes testrészt megtalálták. A reptér több pontjába voltak. Már csak a koponya hiányzott. 10 óra is elmúlt, mire az is előkerült.
-Fehér nő. Úgy 18-24 év közötti. A maradványok állapotából arra következtetek, hogy miután feldarabolták, leégették róla a húst.
-Jesszusom, minek égette le?- kérdezte Seeley meghökkenve.
-Talán, hogy ne lehessen azonosítani, vagy.....- de nem tudta befejezni mert valaki közbevágott.
-Jesszusom! Nem is tudod hogy érkezem, de kijössz elém a reptérre?- üvöltötte egy fiatal nő a kordon mögül. Nem értette Tempe, hogy kihez beszél, de rögtön rájött amikor Booth odaszaladt beengedte a kordonon belülre, Felkapta a lányt és el sem engedte. Tempe odasétált hozzájuk, megköszörülte a torkát. Ekkor a két fiatal szétvált.
-Jaj bocsi Bones. Csak megörültem ennek a kis fruskának.
-Úgy utálom amikor így hívsz.- az ismeretlen nő szinte nyávogott.
-Bemutatnál a hölgynek?- kérdezte Bones.
Az ügynök ránézett a lányra. Valahogy nem akaródzott neki elmondani az igazságot.
- Ha te nem hát akkor én.- majd a doktornőhöz fordult- A nevem Dr. Reeley Booth. Én vagyok Seeley kishúga.