2. fejezet

Itt a következő fejezet! Elnézést, hogy csak most tudtam hozni de a vasárnapomat nem töltöttem itthon.

A következő fejezet péntekre várható, de ha tudom hozom előbb!

Nagyon örülnék egy-két kominak! Csak pár szó, hogy tetszik, hogy jó irányba haladok e, hogy inkább fejezzem be. Bármi csak légyszíves írjatok!

Jó szórakozást! Remélem tetszeni fog!

Reakciók 2

Reeley egész úton gondolkodott. Hogyan kezdjen neki kacifántos tervének? Nem akarja, hogy bárki is tudjon róla, de segítség nélkül nem fog menni. Tudja, hogy most Cam is itt dolgozik. Cam. Milyen régen is látta! Utoljára a diplomaosztón. Ami már régen volt. Igen régen.

De a terve. Tudja jól, hogy csak úgy sikerülhet ha elüldözi bátyja állítólagos szerelmét. Egyedül Ő ismeri igazán. Együtt nőttek fel, szeretetben. Soha nem hazudtak egymásnak, de mostanában úgy érzi bátyja nem mond neki igazat.

Tud Ő mindenkiről. Tudja, hogy ki Brennan. O hogyne tudná! Hisz a levelek amiket kap, szinte csak egy szóból állnak: Bones. Főleg, mióta Hannah belépett a képbe. Alig ír róla valamit. Csak annyit tud, hogy hogyan, hol és mikor ismerkedett meg vele. Nem nagyon mesélt róla neki. Ezért is döntött úgy, hogy idejön. Már nem érdekelte az egyezségük. Ő jót akart. Megadni azt amit Ő már nem kaphat meg.

Titkok. Életének egy része titok volt, mint ahogy testvéreinek is. Ennek itt a vége. Az élet rövid.

Arra eszmélt fel, hogy megérkeztek. Kifizette a taxist, a borravaló hiányában magának kellett kiszednie csomagjait. Lassan haladt. Kicsit remegett, mert hiába jót tesz, ezt majd csak később fogják neki megköszönni. Benyitott.

• Hát már itthon is vagy?- hallott bentről egy ismeretlen női hangot, amihez hamarosan egy alak is csatlakozott.- O elnézést. De nem tévesztette el az ajtót?

• Nem nem tévesztettem. Had mutatkozzak be. A nevem Dr. Reeley Booth. Seeley testvére vagyok.

• O- Hannah megdöbbent arca mosolyt csalt szájára.- Én nem tudok róla, hogy Seeleynek lenne kishúga.

• Pedig itt vagyok. Amint látod ezt itt a melák kulcsa, és ha gondolod a személyimet is odaadhatom neked.- Hannahnak kikerekedtek a szemei. Most mit tegyen, mit tegyen?

• Várj egy kicsit itt, felhívom Seeleyt. És már indult is de Reeley közbevágott.

• Szerintem ne zavard. Nagyon belemerültek a munkába Dr. Brennannel.

• O, hát akkor gyere beljebb. Megmutatom a vendégszobát.- még mindig nagyon zavarban volt. Nem tudta hogy most dühös legyen amiért nem tudott erről a lányról, vagy féljen, hogy esetleg át akarják vágni..- Mikor érkeztél?

• Olyan 10 körül szállt le a gépem. És mit ad Isten, az én bátyám pont ott serénykedett. Ez a Dr. Brennan! Te! Nagyon szimpatikus egyéniség. Nem értem, hogy Booth miért nem kaparintotta meg magának.

• Hogy tessék?

• Semmi semmi, ne is törődj velem, sokszor a kelleténél többet beszélek. - ekkor lépett be a szobába

• Én itt is hagylak, el kell intéznem egy telefont.

• Rendben köszönöm. Hannah! Ebben a szobában nem öntöttek ki valamikor egy jókora adag Whiskyt?

• Ő hát én nem tudom- meglepett arcot vágott.- kérdezd a bátyád.

Hannah persze rögtön a barátját hívta.

• Hogy képzelted azt, hogy nem szólsz arról hogy jön a Húgod? Egyáltalán, hogy van húgod?

• Neked is szia drágám! Figyelj ezt megbeszéljük otthon, addig foglald le őt. Nagyon kedves lány.

• Igen az.- és lecsapta a telefont.-Hogy még ez is. Nekem ez az egész nem tetszik. Nagyon nem tetszik.

• Hogy tessék?- szólt a háta mögül a lány.

• Semmi semmi.-sóhajtott, majd kedvesen hozzátette: Gyere, reggelizzünk, meg. És mesélj csak magadról.

• Hát azt nem tehetem. De másról szívesen beszélgethetünk.

Hannah arcára döbbenet ült ki. Nem szólt semmit. Elindult a konyha felé. Reeley arcára ismét egy ördögi mosoly ült ki.

Késő délután érkezett Booth ügynök. Az ajtó előtt megállt egy pillanatra. Várt valamire, amit oly régen hallott.

• Hannah, Seeley kint van az ajtó előtt. Azt szeretné ha beengednéd.

Az említett elmosolyodott. „Ez az én húgom”

• Csakhogy megérkeztél- üdvözölte dühösen szerelme.- már azt hittem, hogy életem végéig be leszek zárva ezzel a nőszeméllyel.

• Hé, vigyázz a szádra drágám!- hangja csupa derű volt- Őt csak én nevezhetem nőszemélynek, vagy fruskának. Mi történt?

• Mi történt?Még kérded??Kedves lány?Hol élsz te? Ez a lány minden de nem kedves.- vett egy nagy levegőt- Minden szavával érzékelteti, hogy ki nem állhat, pedig ahogy Ő elmondta, alig tud valamit rólam. Te nem meséltél neki rólam? -ekkorra Booth mosolya már eltűnt.- De ahogy, ő mondta nem is lett volna rá alkalma, mivel te csak Tempe-ről beszéltél.

A férfi köpni nyelni nem tudott. Soha nem volt ilyen a húga, soha nem keverte slamasztikába, de most nagyon is abba volt.

• Reeley-t mindig is érdekelte a munkám- mondta mosolyogva.- És amúgy is merre van?

• Itt vagyok bátyókám- és a nyakába ugrott.

• Jaj te kis spiné. Hát mit keresel itt?

• Nem látogathatom meg a kedvenc fivérem?- mondta és közben szomorú arcot vágott. De nem volt az. Boldog volt. - Az elmúlt 6 évben nem is láttalak. Nagyon hiányoztál.

• Te is nekem.

Még egy darabig ott álltak összeölelkezve. Hannah valahogy nem bírta nézni. Neki a lány nem volt szimpatikus. Nagy sóhaj kíséretében otthagyta őket.

• Mit mondtál neki, hogy ennyire kiakadt?- Seeley próbált komoly arcot vágni, de a hangja elárulta, jót mulat az egészen.

• Csak az igazat.-nem hazudott, de az igazat ugyebár nem mondhatja el. - Gyere menjünk enni.

A vacsora alatt, Hannah szótlanul figyelte a testvéreket. Boldogon cseverésztek a munkájukról, az életükről, régi gyerekkori emlékekről.

• Most szabadságon vagy?- Booth érdeklődve tekintett rá.

• Hát nevezhetjük annak.-lehajtotta fejét.

• Na, mi az hugi, talán van valami amit nem mondtál el?

• Nem akarok beszélni róla, de legyen elég annyi, hogy szükségem van egy kis időre..-majd a bátyja szemébe nézett- Ugye maradhatok nálad egy darabig?

• Ez most kérdés volt? Mert ha az akkor inkább fogd be. Ez nem kérdés! Hisz téged mindig szívesen látlak.-egymásra mosolyogtak.

Hannah felállt. Leszedte az asztalt majd kiment a konyhába. Nem bírta volna tovább ott. Hogy lehet ilyen Seeley? Meg sem kérdezi tőle, hogy Ő mit akar. Nem biztos, hogy kibírja azt a kis időt amíg itt lesz. „Ugye csak kis idő?” kérdezte magában. De volt egy olyan érzése, hogy itt nem kis időről van szó. Nem is tévedett nagyot.