Egy kis rossz hír :(

Kedves Olvasóim!

Az elkövetkezendő 1 hetem pokol lesz. Vizsgaidőszak utolsó hete, és még van 3 vizsgám...eléggé ideges vagyok, tegnap még nem tudtam arról, hogy három van még hátra. Szóval most kb 1 hetes szünetet kell tartanom. Sajnálom, de nincs erőm, időm, kedvem ezek mellett írni. Júli 4től gyakorlaton leszek, több időm lesz írni. Addig kérlek benneteket várjatok!
Köszönöm a megértéseteket! Ígérem nem tűnök el. Amint elkezdődik a gyakszim, írok, itt leszek.

Pusz: Ann

11. fejezet

Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!
Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!
Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!
Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!

Kedves Drága olvasóim!
Ez a sok bocsánat nektek szól! Annyira nem volt időm írni, sőt még feljönni hozzátok hogy szóljak későbbre várható a feji! Nagyon sajnálom. Most már csak azért is leültem, megírtam azt amit akartam. Kicsit rövid lett, de tudjátok ez a feszültségkeltés :)
Igazából magam sem tudom, hogy a következő fejezetekben miről fogok írni. Amikor leülök csak jön :) Most viszont legyen ennyi elég. A következő fejezetet nem tudom mikor tudom hozni. Holnap nem leszek itthon ismét, szóval ha pénteken minden jól megy, amint hazaértem a jegybeírásról nekikezdek a következőnek :) De, ha valami közbe jön, tájékoztatni foglak titeket, drága olvasóim, hogy mikor fogom tudni pótolni. :) Köszönöm a megértéseteket! És most jöjjön a feji! Jó szórakozást!

Pusz: Ann

Légy erős!

Az emberek erősek. Igen azok vagyunk mind. Erősek vagyunk. Még ha nem is a mindennapokban, hanem különleges helyzetekben, akkor amikor annak kell lennünk. Amikor meghal a kiskutyánk, esetleg akkor amikor nem vesznek fel az egyetemre. Kisebb dolgoknál is erősek vagyunk. Főleg akkor ha valami baj ér. Például elrabolnak. Legszívesebben belehalna az ember a kínokba, de van valami, vagy valaki akiért élned kell. Akiért erősnek kell lenned. Akiért, habár néha meghalnál, most érte kell élned.

Így érzett Reeley is, amikor megtudta ki áll az egész mögött. Ki az az ember aki leütötte őt, és iderakta. Ide ebbe a koszos, büdös, hideg szobába. Bár tudná, hol is van.

• Te?-kérdezte- Hogy voltál képes erre?

• Hát, aranyom, látszik hogy nem ismersz.

• De miért???- nem hitt a szemének.

• Azért, hogy Seeley csakis engem, érted te RIBANC??? Csakis engem védjen. Idejössz, és ki akarsz túrni a helyemről. Rájöttem én, hogy mire készülsz! De ne aggódj. Nem maradsz egyedül sokáig. És kínlódni fogsz! Érted?- ekkor már felé hajolt.- Hank kérlek kezeld ezt a kis kurvát

• Mennyire szánalmas vagy Hannah!_mondta fennhangon Reeley- Nem tudsz te lekezelni?

• Nem szeretek szarban turkálni.

• Ez aztán felnőttes hozzászólás volt. Én vagyok a szar mi? Te meg vagy a jó fej ribanc?- ekkor Hank felkapta a földről és a falhoz szorította. Hannah mögé állt.

• Tudod szívem Hank nagyon régi barátom, és nem szereti ha minősítenek engem. Főleg ha rossz irányba. Kapjon egy kis törődést Hank- majd az ajtó felé ment- Nem kell félni Julie. Majd vége lesz egyszer-majd kiment.

A férfi gúnyosan rámosolygott. Megpofozta, megtépte a haját, a fejét a falba verte. Ekkor Reeley újra a földre került. A férfi kiment. Fájt mindene. Ott ült a földön, háta a hideg falhoz ért. Ekkor sírni kezdett. Seeley jelent meg szemei előtt. Őérte kell harcolnia. Erősnek kell lennie érte.

• Hé Angela, valami baj van?- kérdezte Wendell, miután Booth és Bones kiviharzott az épületből.- Booth ügynök és Dr. Brennan elég idegesnek látszott.

• Igen baj van Wendell. Reeleyt valószínűleg elrabolták.

• Úristen- a fiú arcára kiült a döbbenet- Ki vagy hogy?

• Még nem tudjuk- majd sóhajtott egyet- Azt hiszem ez az én hibám

• Miért lenne?- idegesnek tűnt. Valamit tenni akar.

• Hagyjuk. -nagyon szomorúnak látszott

• Szerinted tudok valamit tenni?

• Igen tudsz. Segíteni megtalálni Őt.

Eközben Booth kereste húga utolsó levelét. Bones ott ült mellette az ágyon. Legszívesebben megfogta volna a kezét. Körbenézett. Ez a szoba is megváltozott mióta Hannah ideköltözött. Régen férfias volt. Most az éjjeli szekrényen ott hevert Hannah rúzsa. A kis komódon pedig ott hevert egy ékszertartó, amely női alakot formázott. Persze nem csak ez a szoba változott meg. Mindenfelé megtalálható volt valamilyen kis női holmi. Brennannak ez nem tetszett. Tudta, hogy ezt az érzést újra el kell magában nyomnia. De nehéz volt. Nagyon nehéz.

• Megvan!- kiáltott fel Seeley- Mehetünk.- majd az mindketten felálltak. Ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta Hannah. Meglepődött arcot vágott, majd újra felöltötte arcára azt a mosolyt, amelyet a férfi és most már a doktornő is furcsállott. Túl színpadias lett.

• Hát ti?-kérdezte

• Kerestünk egy levelet. - válaszolt nyersen Booth- De mennünk is kell.- ez a furcsa hangvétel nemcsak Bonesnak, de magának a férfinak is meglepő volt. Valamit érzett Hannahval kapcsolatban. Hogy valami nincs rendben, de ez az érzés nagyon mélyen élt benne.

• Milyen levelet?- a mosolya szakadatlan volt.

• Nézd, most ez nem a legjobb időpont arra, hogy ecseteljem. Sietnünk kell vissza az intéztbe. Minél előbb oda kell érnünk.- majd az arcára nyomott egy csókot és megindult. Brennan rámosolygott, majd egy halk „viszlát”-ot mondva a férfi után ment. A nő mosolyogva követte a távozókat majd miután a bejárati ajtó becsukódott az álarc lehullt.

10. fejezet

Hát itt is vagyok! Most nem küldtem el Alicenek, mert csak most van időm felrakni. :) De a következőt küldöm neked! :) Hát rövid lett, de szerintem velős! :) Majd meglátjátok. A következőt olyan szombat-vasárnap kapjátok meg. Nem mondok semmi biztosat, addig biztos jelentkezek! :) Jó olvasást! És köszönöm a komikat, jó látni, hogy mindenki utálja Hannaht :D

Pussz: Ann

Álom vagy valóság?

Sötét van. Nyomasztó sötét. Egy nő fekszik a földön. Haja, ruhája nyirkos. A feje sebes, enyhén vérzik. Valaki bemegy hozzá. A bal karjára rálép. Többször megismétli, búcsú képen pedig a vállába rúg. Erre a fájdalomra a nő felébred. Ordítva tér magához. Próbál felülni. De nagyon gyenge. Az ép kezével próbál felkelni, de nem sikerül.. Fázik. Túl hideg a padló. Ismerős illatot érez. Nagyon ismerős, de még nincs magánál hogy ráismerjen. Valaki benyit hozzá újra..

• Jó reggelt, dr. Booth. Jól aludt?-egy férfi hang.

• Ki....kiii...kii maga?- még nincs egészen magánál. Hangja rekedtes.

• Nem mindegy most már? Hamarosan úgy is elmegy innen. Minek bemutatkozni?

• Hova...hova megyek?!- hangjából a pánikot lehet kihallani.- Mégis...ho...hol va...vagyok?

• Jó, helyen, és ennél már csak jobb helyre mehet! A kedves férje mellé- majd nevetve kiment a szibából. Reeleyben ekkor tudatosult: elrabolták.

• Bones, ezt a levelet hagyta.- másnap reggel Booth rögtön Boneshoz ment.- Ezt nem hiszem el. Miért ment el? Miért? Ez annira nem rá vall.- Bones elolvasta a levelet. Még Ő sem tudta összerakni azt, hogy mi történhetett a lánnyal.

• Elment volna azzal a Nate-tel? Tudod, aki tegnap telefonált?

• Nem. Ő nem ilyen, szólt volna felhívott volna!! Rosszat érzek Bones, nagyon rosszat.-leült a székre szemben Bonesszal. Tegnap este jutott eszébe, hogy milyen jól érezte magát vele. Majd hazament. Nem örült Hannahnak, nem mozgatott meg benne semmit. És annyira más volt. Most hogy megtudta, Reeley elment. Felidézte magában a tegnap estét.

• Elment,, látod?- szólt mosolyogva Hannah miután felolvasta a levelet a férfi- És csak egy levelet hagyott? Jó kis testvér mit, ne mondjak...

• Hát nem szokott ilyet csinálni- mondta Booth. Szomorú lett. - De te hogy hogy itthon vagy?

• Hát nem örülsz nekem?-mosolygott folyamatosan- Gondoltam itthon töltöm veletek az időt. Megismertem volna a húgod. De elment. Hát mit ne mondjak, nem volt valami szimpi nekem.

• Hé, csigavér, a húgomról beszélsz!- csattant fel Booth.

• Ugyan már Seeley!-még mindig mosolygott- Itt hagy se szó se beszéd, csak egy egy levelet hagy maga után, és még véded? Na gyere vacsorázzunk. - megölelte a férfit- Tiszta kocsma szagod van!

• Igen. Bones és én beültünk a kedvenc helyünkre.

• Ooo, csakugyan?- most már nem mosolygott.

Booth rájött, hogy Hannah azért volt ilyen kedves, mosolygós tegnap mert Reeley elment. De neki akkor sem stimmel valami.

• Booth!- szólt hozzá Dr. Brennan!- Booth? Hallasz?

• Persze. -tért vissza a valóságba.- Mondtál valamit?

• Hát hogy várjuk meg, míg jelentkezik.-ekkor tért be az irodába Angela.

• Kinek kell jelentkeznie?- kérdezte.

• Hát dr. Boothnak. Tegnap otthagyott minket kettesben, mert valamelyik ismerősével találkozott. Majd haza se ment, csak ezt a levelet hagyta hátra.- Bones átnyújtotta neki.- Booth pedig ideges, mert állítása szerint a húga nem ilyen.- Angela elolvasta a levelet. Fal fehéré változott. Hisz tegnap vele beszélt. Mi történhett ezzel a lánnyal? Tényleg elment?

• Booth-kezdett bele- El kell valamit mondanom!

• Mit?- a férfi erre felpattant a székből-

• Hát, tegnap este Reeley senkivel sem találkozott!- mondta félve. Valamit ki kell találnia- Én hívtam fel. Hogy jöjjön el tőletek.

• De miért???- Booth most már félt is. Érezte, hogy a húga nem önszántából ment el.

• Hát, hogy titeket...ömm..kettesbe hagyjon. Nem találozott senkivel!

• Minket kettesbe?- értetlenkedett Bones.- De miért?

• Az most nem fontos Bones- mondta idegesen Booth. Elővette a telefonját. Reeleyt hívta, de ki volt kapcsolva.

• Booth! Biztos a repülőn ül!- próbálta nyugtatni Dr. Brennan.

• Nem itt más történt. Angela. Van valami programod, amivel elemezni tudod a kézírást?

• Persze. De kellene egy másik levél. Amit írt neked.

• 1 óra múlva itt lesz. - ránézett Temperancere.- Jönnél velem?- A nő nem mondott semmit. Felállt és együtt kimentek a szobából. Reeley, még ha nem is tudja, tett valamit kettőjükért.

Még mindig csak ott feküdt. Sírt. Sírt mert félt, félt hogy mi lesz vele. Még azt sem tudta miért került ide. Kezdte elveszíteni az eszméletét....akkor egy hang szólalt meg a fejében.

• Kicsi csillag! -ismerős volt ez a hang.- Ne aggódj! Minden rendben lesz! Légy erős! Még nincs itt a te időd!

• De itt van!- suttogott- Derek! Legalább láthatlak!

• Nem Drágám. Még neked itt a helyed. Én várok rád. Nekem van időm! De te légy erős.

• Fázok.

• Tudom, kicsim, tudom. De minden rendben lesz!

• Miért kell nekem így meghalnom?-zokogott- Miért nem lehet hozzám kegyes az ég???

• Nem fogsz meghalni Julie! Ígérem!

• Derek! Hiányzol...- De válasz már nem érkezett. Betoppant a férfi ismét.

• Mi az szuka? Mit bömbölsz?

• Ki maga???, És miért tart engem fogva???

• Én csak segítek valakinek. Na, hölgyem bejöhet!- üvöltött ki a férfi, és akkor belépett a nő. Az illata rögtön megcsapta Reeleyt. És tudta ki rabolta el. Hannah.

9. fejezet

Hát sziasztok! Itt az új feji! Köszönet érte Alicenek, hogy lebétázta! Hálás vagyok:)
Akartok holnap is egy új fejezetet? :) Na akkor komizásra fel! :) Ha holnap 5.ig kapok 10 komit, akkor este itt az új feji :) Szóóóval elő a klaviatúrákkal! :) Lehet hogy hihetetlen, de negatív véleménynek is örülök! Persze ízlésesen adagolva. Hogy mi nem jó :)
Na, jó szórakozást a fejezethez!
Pusz: Ann

Az alkohol hatalma

Másnap este

Booth, Bones és Reeley egy pubban ülnek, és Martinit iszogatnak. Már megvan a tettes. Mint ahogy Booth már sejtette a barát volt. Steve. Az ok nem más, mint hogy Elizabeth meglátta őt egy másik lánnyal, sokkal fiatalabbal. Amikor megtudta, hogy nem Ő az egyedüli megfenyegette a férfit, hogy feladja a rendőrségen liliomtiprás vádjával. A fiú inkább azt választotta, fejbe lövi. A textil darab, amit találtak a maradványon a munkásruhájából származott. Még a tettes sem tudja, miért és hogy a csinálta, de kivitte a reptérre, és mindenfelé rakott egy tetemet.

Hárman ünnepeltek. Reeleynek most volt egy nagyon jó ötlete. Hamarosan itt hagyja kettőjüket. Cam szerint már régen voltak ketten. Így ő útnak indul. Haza is mehet, Hannah nincs otthon, Booth állítása szerint valami dolga akadt. Hát örült neki. Talán még Andyvel is találkozik. Terve állítása szerint király. Angela fel fogja hívni fél óra múlva, addig pedig szépen isznak.

• Még egy kör?- kérdezte fátyolos tekintettel Reeley.

• Én már biztos nem.- szólt Brennan- Lassan mennem kellene.

• Jaj, nehogy menj már! Mióta hazajöttem nem szórakoztam!- mondta nevetve.

• Reeley, ha haza akar menni, haza megy!- mondta szigorú arccal Booth. Erre Bones megmakacsolva magát kért még egy kört. Booth csak nevetve, csillogó szemekkel ránézett. Bones pedig mérgesen tekintett rá. Nem tudja miért esett ez neki rosszul, de Őt ne küldje csak úgy el!

Beszélgettek, nevetgéltek és még 2 kört megittak, mikor Reeley telefonja megcsörrent.

• Hallo- szolt a készülékbe- Áááá Nate! De örülök, hogy hívsz, igen itt vagyok a fővárosban. Persze szívesen, egy fél óra? Oké ott leszek. Szia- majd letette, Angela csak nevetett a telefon túlsó végén. Majd a végén egy sok szerencsével elköszönt.

• Ne haragudjatok - kezdett bele- egy régi ismerősöm itt van D.C-ben, és most ráér találkozni. De ti maradjatok! - majd odament bátyjához és megpuszilta. - Dr Brannen! Holnap találkozunk! Sziasztok!- majd kiment.

• Még egy kör?- kérdzete az ügynök.

• Ez kérdés volt? - nevetett Brennan.- Na, és hogy ment a tegnapi terved?

• Hát nem jól-komolyodott el - Hannah annyit mondott, hogy ma nem alszik itthon. Mert dolga van New Yorkban. Ott lakik az anyja.- majd megittak a Martinit- De tudod mit? Ha valaki ennyire makacs menjen is csak haza. Istenem a húgom akkor is a húgom, és nem fogom kidobni!

• Mi lenne, ha hozzám jönne?- nézett rá- Nálam ellakhat, és Hannahnak is jobb lenne- Csak nézte a férfit. Segíteni akart neki, még ha féltékeny is. Igen féltékeny. Ez a fura érzés beköltözött a szívébe, és nem tudja kiűzni. De rájött. Rájött, hogy féltékeny. Ez a kis szörny ott lakozik benne, de nem hagyja felülkerekedni. Még maga sem hiszi el hogy ilyenekre gondol. Változott az egy tény.

• Köszi Bones, de a húgom. Ha Hannahnak nem tetszik, akkor el lehet menni- mondta nevetve.

• Booth!- szólt rá Ő maga is nevetve- Ne légy ilyen szörnyeteg!-majd mindketten nevettek. Az alkohol mikre képes....

Reeley az utcán csatangolt. Kicsit kótyagos volt a feje. De ismét a múltjára gondolt. Elővette a telefonját és tárcsázott..

• Tudtam, hogy hívni fogsz.- szólt bele a férfi.

• Ráérsz?-kérdezte.- Itt vagyok a Washington-emlékműnél.

• 5 perc, és ott vagyok.- majd letette.

Valóban 5 perc alatt ott volt. Reeley odaszaladt hozzá és megölelte.

• Hé, kislány! Mi történt veled? Múltkor még látni se akartál- szólt Andy lágyan.

• Mi történt volna? Nem vagyok valami jól.

• Mit ittál?

• Martini- nevetett a lány.- De nem emiatt akartam találkozni, csakhogy beszéljünk.

• Gyere üljünk le arra a padra.- elindultak. Leültek, és Reeley újra a férfi ölelő karjaiban találta magát.

• Tudod- kezdett bele a lány- nem tudom, hogy mikor lesz könnyebb.

• Soha.

• Jaj Andy! - majd elsírta magát- Nem bírom. Próbálok erős lenni, de nekem nem megy. Én nem vagyok Bones!

• Hát valójában csontokból épül fel a tested, szóval valamilyen szinte csont vagy. Ezt tudnod kéne!- nevetett.

• Nem úgy értem!- csapott rá- A bátyám kolléganője Bones.

• Ez a neve?- meglepődött.

• Csak a bátyám adta neki ezt a nevet. Emiatt jöttem ide. Hogy őket összehozzam.

• Hé álljunk csak meg! Neked van egy bátyád??

• Most hagyjuk jó? Igen van, de nem erről akartam beszélni!

- Nyugi Julie! Nyugi!

• Utálom ezt a nevet. Nem vagyok Julie! Reeley vagyok!

• Pedig ez áll az anyakönyvi kivonatodba. Dr. R...Az R akkor Reeleyt jelöl?

• Igen- válaszolt halkan. Túl sokat beszél, jött rá. - Anyukád hogy van?

• Hát megvan. Még mindig téged okol...

• Ahogy te is- vágott közbe.

• Nem én nem. Max azért okollak mert nem engem választottál, bár amilyen volt...Derek jobban illet hozzád.- Reeley ezekre a szavakra újra sírni kezdett.

• Ti kapcsoltattátok le a gépeket! Ti nem hagytatok neki időt!

• Hisz Derek ezt akarta! Julie...

• Nem vagyok Julie! Utálom ezt a nevet! Gyűlölöm, ahogy téged is gyűlöllek!!!!!- kibontakozott az öleléséből, majd felállt- miért kellett velem a bolondját járatnod?? Miért?? Bár ne ismertelek volna meg! Bárcsak Dereket ismertem volna meg előbb! Bár Derek élne még! -.majd elrohant. A férfi ledöbbent. Majd utána kiáltott. Reeley még egy darabig hallotta a hangját, majd mikor már nem láthatta lelassított. Megállt. Mélyeket lélegzett. Előjött az asztmája. Még jó hogy nála volt az ilyenkor használatos pipája. Kettőt szívott belőle. Kezdett jobban lenni. Elakart indulni, de ekkor egy éles fájdalom hasított a fejébe, majd összeesett.

- Na, én elindulok, szerintem Reely már otthon van- szólt Booth- Hazakísérjelek Bones?

• Nem köszi. Fogok egy taxit- majd elállt. A férfire nézett. Mindketten kótyagos fejjel álltak. Elnevették magukat. Jót beszélgettek ezen az este. Régmúltról, gyerekkorról, Reeley csínytevésein. Bones nagyon jól érzete magát, újra minden a régi volt közöttük. Még ha csak egy estére is. „Bár ne ismerted volna meg, Booth. Bár ne”- gondolta a nő. Most már tudja, hogy több volt közöttük mint barátság, és ő még most is többet érez. Nem szerelem, ez annál sokkal mélyebb. Elindultak. A férfi megvárta míg a nőnek sikerült taxit fognia. Megfogta a kezét, és egy puszit nyomott az arcára majd elköszönt. A nő beült a kocsiba és megfogta az arcát, ott ahol a férfi megérintette ajkával. Elmosolyodott. Igen határozottan megváltozott.

Booth nagy nehezen kinyitotta az ajtót. Égve voltak a lámpák. Reeley itthon van.

• Megjöttem húgi!-kiáltott el- Kár hogy nem maradtál!-nevetett.-- Jól kibeszéltünk Bonesszal. - De nem válaszolt senki. -Reeley! Itthon vagy?- Látta hogy megterítettek. Bement a konyhába, de nem azt a nőt találta ott, mint akit keresett.

• Szia Szívem!- köszönt neki mosolyogva Hannah- Hazajöttem. Csináltam neked vacsorát.- Majd a kezébe nyomta a tálat- Sült csirke, ahogy szereted- elmosolyodott.

• Reeley még nem ért ide?- csodálkozott, miért ilyen kedves vele Hannah.

• O, jó hogy mondod. Mikor hazaértem, ezt találtam az ajtón- a férfi felé nyújtotta a papírt. Booth felolvasta hangosan.

Drága Bátyám!

Ne haragudj, de haza kellett mennem! Nem bírtam tovább. Majd ha az idő begyógyítja sebeim, újra eljövök hozzád, és mindent elmesélek! Köszönöm ezt a pár napot, amit veled tölthettem! Ne haragudj ha kellemetlenkedtem!

Sokszor csókol szerető húgod:

Reeley Booth

Béta kerestetik

Sziasztok! Ugye mint mondtam, holnap jön a friss. És nekem szükségem lenne valakire, aki leellenőrzi a nyelvhelyességet, utánam is átolvassa, helyesírási hibákat kijavítja. Szóval aki szeretne, és visszatudja küldeni kijavítva időben a részeket írjon egy emailt nekem: dr.reeley@gmail.com! :)

8. fejezet

Sziasztok!

Tényleg sajnálom, hogy csak ma és csak ennyit tudtam hozni nektek, de sajnos min már mondtam, újra vizsgáznom kell...és nem egyből..mindegy. Most itt a feji, ezennel lezártam a bevezetést. :) A többség döntött: Wendell lesz Reeley udvarlója. Bár majd meglátjátok:) A kövit csak kedden tudom hozni! :S Sajnálom, ez a Vizsgaidősuck..:S Nah, jó olvasást mindenkinek!

Fenyegetés

• Jó reggelt, Bones!-köszönt egykedvűen az ügynök.

• Jó reggelt, Booth! Valami gond van?

• Mi lenne? Semmi, na kész vagy? Mehetünk?

• Igen. Felveszem a kabátom, és mehetünk- ránézett a férfire, látta rajta, hogy valami nincs rendben. De nem kérdezett. - Útközben egy kávé?

• Benne vagyok- csillogott a szeme? Valóban így látta a doktornő?

  Betértek a szokásos kávézójukba, kikérték a kávéjukat elvitelre, és míg vártak Booth csendesen megszólalt:

• Hannah ki nem állhatja Reeleyt, Reeley pedig nem éppen kedves vele. Nem értem miért ilyen, soha nem volt ilyen.

• Ennek megvan a maga magyarázata. Egyszerűen fél, hogy elveszti a helyét a szívedben, mármint Reeley.

• Istenem, Hannah nem az első barátnőm, Bones! És amúgy is, nem gyerek már, tudja hogy ugyan úgy fogom szeretni. Nincs ennek magyarázata. Minden barátnőm érdekelte, de Hannah...semmit sem kérdez róla, és zavar. Mert őket szeretem legjobban, no meg a fiamat. - az utolsó mondat után Bones Szívébe hasított a fájdalom. Mi ez? Kérdezte magában? Miért fáj? Miért? De racionálisan kell viselkednie.

• Mi lenne, ha elküldenéd őket kettőjüket valahová? Hogy megismerjék egymást?-nehezére esik a társán segíteni. Inkább azt mondaná: hagyd ott Hannaht! Hisz a testvéred többet ér! De nem mondhatja. Mert neki józanul kell gondolkodnia, az érdekeit nem szabad előbbre hozni.

• Nem tudom mit szólnának...-gondolkodott el a férfi. - Talán jó ötlet.

• Itt a kávéjuk- szolt a pultos. Egyszerre nyúltak, ugyanazért a pohárért. A kezük összeért, Bones úgy érezte, mintha egy kis apró szikra pattant volna kettőjük között. Apró láthatatlan szikra, amely nem fájdalommal jár hanem melegséggel, ami jól esik neki.” Már magam se tudom, mi történik velem!”- gondolta magában. Booth is érezte. Érezte, de csak lélekben fogta fel a jelentését. Egymásra mosolyogtak. Bones mosolyában keserűség volt, míg Booth-éban érthetetlenség. Valamit mintha elfelejtett volna. Mintha valami nem lenne egész. Mintha valamit tudnia kellene. De elhesegette ezeket a gondolatokat. Most a munkára kell összpontosítania. Elindultak hát, miután mindkettőjük kezében ott volt a saját kávés pohara.

  Kelly, az áldozat barátnője, igen fontos információval látta el őket. Elizabethnek volt egy barátja, akiről a családja nem tudott. A lány elmondása szerint ez a fiú nagyon kétes ember volt. Drog problémákkal szenvedett, volt már priusza, és sokkal idősebb volt a lánynál. Egy egyszerű garázsban dolgozik, kint a város szélén. Még azt az információt is megtudták, hogy aznap, Lizzie terve az volt, hogy este elmegy a buliba, persze előtte találkozik Steve-vel. Teljes nevét nem tudta, csak a garázs nevét: Álomauto.

Eközben Sweets, kihallgatta az édesanyát. Az ifjú doktor is úgy gondolta, hogy valamit rejteget, valamit a lánya halálával kapcsolatban. Bár teljesen biztos abban, hogy érzelmileg megviselte a nőt az ami történt a lányával.

Az intézetben, a két fiú és Cam újabb bizonyítékokat találtak, és rájöttek a halál okára. A koponyán találtak egy lőtt sebre utaló csontsérülést. Fejbe lőtték. Viszont a textilre még nem volt semmi magyarázat.

Eközben Reeley egy presszóban ücsörgött. Várt valakire. Még Ő sem tudta kire, csak várt. Felhívta Seeleyt, hogy eljön az intézetből. Jobbnak látta, hogy eljön, mert Angela nem akart hinni a fülének, hogy fel akarja adni.

• Szerintem aludj rá egyet! Istenem, ha te is látod azt, hogy Boothnak nem Hannah kell, hogy ne használja Bones pótléknak, akkor segíts neki, mert ki segíthetne ha nem te?? Üldözd el az isten szerelmére! Téged fog választani!!- a nő nem válaszolt, eldünnyögött egy Viszlát-ot, és kiviharzott. Most nem volt olyan erős, mint ahogy eljött hazulról, most gyenge lett. Gyenge mert a telefonhívás felzaklatta. Újra fájt a szíve.

  A telefonba Booth azt mondta, van egy meglepetése, délután üljön be a Meseszép teaházba (számára egyszerű presszó kinézete volt) és várjon. Úgy is meglátja. Nem ellenkezett, mert félt, újra elkezdi faggatni, és félt, hogy újra sírni fog,m ha elmond mindent. Elég volt most ez a kis fájdalom a szívében, nem kell neki sírnia, mert akkor felszakad az egész burok, amivel védte. Amit feltett rá mielőtt idejött.

  Már egy ideje várt, mikor kinyílt az ajtó, és egy szőke hajú nő lépett be. Nem látta elölről, de ismerős volt neki az a ruha. Keresett valakit. Felé nézett. Mintha tükörbe nézett volna, ugyanaz a döbbent arckifejezés.

• Szóval te vagy a meglepetés!- szólt fanyarul hozzá Hannah.

• Hát nem épp ilyen meglepetésre gondoltál te sem? Ugye?- mosolygott rá.

• Na, én jobb ha megyek is- már indult volna vissza.

• Várj!- szólt Reeley. Valami újra éledt benne.- maradj, legyen meg Booth akarata.- mondta nevetve.- ismerjük csak megy egymást.- Hannah vacilált, majd leült.

• Jó. Mit akarsz tudni?

• Mondjuk azt , hogy mikor hagyod végre el Bootht? Mikor veszed észre, hogy te csak egy pótlék vagy?- mondta mosolyogva. Annyira tetszett neki, hogy utálják.

• Csak szeretnéd!- mondta mérgesen a nő, majd elmosolyodott.- És te? Mikor veszed észre hogy nem kívánatos személy vagy?

• Mint az oviban, ugye? Én miért lennék a bátyámnak nem kívánatos személy?

• Mondjuk mert nem szólt rólad? Eltitkolt? Biztos van valami mocskos kis dolgod, amit szégyell.

  Reeley elnevette magát.

• Max neki lehet, méghozzá te!- nevetett tovább.

• Ezt még nagyon megbánod!- morogta- Velem nem szórakozol. Elfogsz szépen innen tűnni! Ha akarod, ha nem!- felállt – Lehet még fájni is fog.- majd elment. Reeley csak nevetett rajta. Egyáltalán nem vette fenyegetésnek. Inkább nevetségesnek tartotta. Kifizette a teáját, és útnak indult. Újult erővel mégis folytatja, azt amit elkezdett.
  

7. fejezet

Sziasztok! Itt is a fejezet, ne haragudjatok, de ma is dolgoznom kellett...Legközelebb szombaton tudom hozni a frisst, mert most kicsit kieresztem a gőzt :) A szavazás állásáról annyit, hogy nem gondoltam, hogy Wendell lesz az akit akartok...:) De még bármi lehet addig, szóval aki másképp akarja, Hajrá szavazzatok! Köszönöm a komikat, jól esik hogy ennyien írtok! Látjátok itt vagyok még mindig! :) Na, nem szaporítom tovább a szót. Jó szórakozást!
Pusz :Ann :)

Kétely

• Hannah, kedves! Ideadnád a sót?- kérdezte Reeley a vacsoránál. Hannah kelletlenül odaadta neki. Booth csak figyelte őket. Most mit tegyen? A két legfontosabb nő az életében utálja egymást.

  Mikor hazaértek Hannah kedvetlen volt, főleg mikor meglátta Reeleyt. Majd Reeley üdvözlésképpen, odaköpött neki, egy „Olyan jól éreztem ma magam Booth, Dr. Brennannel”-t. Hát kellett neki ennél több. Levágta az asztalra a vacsit, és mostanáig meg sem szólalt. Kezdett kínossá válni a csönd, amit már Reeley is érzett. Rossz volt neki. De azzal nyugtatta magát, hogy Ő tudja mi jó a bátyjának, és remélte, hogy egyszer majd megköszöni neki. Ebben a nagy csöndben ismét elkezdett gondolkodni. Egy gyermekkori emlék jutott eszébe. Seeley, Jared és a papájuk ültek egy szobában.

• Én nem akarom azt, hogy ha majd mesélek az életemről, azt mondják nekem milyen rossz gyermekkorom volt.-a kis Reeley két copfjával játszadozott. - Nekem nagyon is jó gyermekkorom van veletek!

• Hát akkor mit akarsz kiscsillag?- nagyapja szavai tisztán csengtek fülében.

• Azt akarom, hogy ne tudjanak arról, hogy mi milyen kapcsolatban voltunk.

• Mi lenne, ha nem is beszélnénk egymásról?- mondta Jared.- Vagyis mi rólad, te pedig rólunk? - még annyira gyerekek voltak.

• Jaj ez annyira butaság- Seeley akkor is másként gondolkodott.- Szégyelljük hogy van egy húgunk?

• Nem nem szégyelljük, csak egyszerűen a múltunk a mi múltunk. Nem kell senkinek tudni erről. -Jared jobban kiállt mellette.

• Na, gyerekek. Tudjátok mit? Legyen így ahogy Jared mondja. Majd ha elválnak útjaitok. Ha majd nagyobbak lesztek. Nem meséltek. És én sem. Nagy adjátok a praclijaitok. - Egymásra rakták kezeiket és a következőket mondták: „A mi múltunk, a mi múltunk, a mi titkunk a mi titkunk.”

  Később a nagyapja elmondta neki, hogy nem gondolta, hogy befogják tartani a fogadalmat. De ők betartották. Seeley, mert jót akart húgának, Jared mert hát Ő találta ki, és Reeley, mert nem akart emlékezni a múltra. Arra mikor még nem volt köztük.

• Mi a baj Reeley- bátyja hangja húzta vissza a jelenbe.

• A mi múltunk a mi múltunk, a mi titkunk a mi titkunk- idézte fel újra a mondatot. Seeley elmosolyodott. Hannah rosszul lett ettől. Attól, hogy őt megint kihagyták valamiből. Felállt, leszedte az asztalt. Booth odament hozzá, míg húga elment lefürödni.

• Mi a baj szívem?- kérdezte lágy hangon, és átölelte..

• Semmi. Semmi, csak az hogy még mindig nem mondtad el hogy miért nem szóltál a húgodról!

• Azért mert, mi megbeszéltük. Kérlek tartsd ezt tiszteletben! De itt van, most már tudod. Ha lezártuk az ügyet, jó lenne ha összeülnénk hárman. Elmegyünk valahová. És a fiamat is megismernéd.

• A fiad ismeri őt?

• Nem, nem tud róla. Csak Jared bácsiról.

• Legalább nem vagyok egyedül.- mondta durcásan.

• Nem is vagy, hisz senki más nem tudta.

• És Cam?

• Jaj Cam. Cammel együtt jártak az orvosira. Én azóta ismerem Camet. Véletlen volt, hogy utána együtt dolgoztunk. De már nem tagadhattam le utólag!

• Értem. ÉS meddig marad?

• Ameddig csak akar!- erre Hannah kibontakozott az öleléséből.

• Jó éjt Seeley! - és ezzel elment a hálószobába. Reeley pont ekkor jött ki a mosdóból. Látta a jelenetet. Valahol örült, de mikor meglátta az ügynök arcát, egy éles fájdalom hasított szívébe. Nem akar fájdalmat okozni. De azt sem akarja, hogy túl késő legyen ahhoz, hogy rájöjjön, kit is szeret.....

  Másnap reggel Reeley a bátyjával tartott újra. A kocsiban nagy csönd honolt. Booth Hannah-ra gondolt aki előző este otthagyta csapott papott, és mire Ő is bement a hálóba, már aludt is. Nem tudja mit tegyen. Nem teheti ki a húgát a lakásából.. Nem is tud rá haragudni.

• Ne haragudj hogy megkérdezem, ne érts félre, de mi az oka annak, hogy ennyi idő után eljöttél? Hogy beleavattad a barátaimat a titkunkba?- kérdezte hírtelen Booth. Rájött, még nem is vonta felelőségre.

• Nem haragszom. Kellett egy kis levegő változás, mint már mondtam tegnap, Elfáradtam. És már felnőtt emberek vagyunk, nem viselkedhetünk gyermekként!- mondta Reeley. Ő nem hazudik, hisz igaz hogy elfáradt. Mint fizikailag mint szellemileg.

• Én már akkor mondtam neked, hogy ennek mi értelme...- kicsit haragudott rá.

• Ne haragudj, hogy meglátogattalak! Ne haragudj, hogy élek, és hogy rokonok vagyunk!- szinte már sírt. Előtört belőle a lelkiismeret-furdalás, az emlékek- Ha akarod, még ma hazarepülök.- és így is gondolta.

• Jézusom R! Dehogyis!- megfogta egyik kezével húga kezét.- Ne haragudj, én nem akartalak megbántani. Tudod, hogy mindennél, és mindenkinél jobban szeretlek!

• Tudom. Tudom, csak kell egy kis idő nekem, itt melletted!

• Miért, reeley mi történt? Látom rajtad, hogy valami gond van!

• Ne most kérlek. Ne! Nem akarok róla beszélni! Tartsd tiszteletben a kérésem!

• Persze, tiszteletben tartom. De, ha bármikor akarsz róla beszélni, csak szólj!

• Még szép!- mondta félig nevetve – Hé, nem erre van a Jefferson!

• Valóban nem. Be kell mennünk, a központba. Egy pszichológussal van találkozóm. Meg kell kérnem arra, hogy hallgassa ki az áldozat édesanyját. Ma Bones-szal elmegyünk a barátnőhöz, aki utoljára látta Elizabethet.

• És addig én mit csinálok?

• Hát segíthetsz Cam-nek, Angelának, Hodginsnak, Wendellnek, akinek akarsz! Majdnem mindenhez értesz! - nevetett.

• Csak majdnem?- felhúzta a szemöldökét.

• Jó! Megadom magam! Mindenhez értesz!

Sweets az irodájában ült. Kezébe akadt egy kézirat, a könyvéről, de azzal a mozdulattal ki is dobta a kukába. Ennek már nincs értelme. Megbukott a tézise. Ekkor kopogtattak az ajtón.

• Szabad- kiáltotta el magát.

• Jó reggelt, Sweets!

• Á, Booth ügynök! Jó reggelt. Hogy hogy kopogtál?

• Hát a húgom rám parancsolt mielőtt benyitottam volna.

• A húgod? - nézett rá érthetetlenül.

• Ja, te még nem tudsz róla, Reeley gyere be.- és ekkor az ajtón belépett. Ma kivételesen kiöltözött. Ha ideges, vagy bántja valami, mindig egy dögös ruhát vesz fel, mint ma. Élénk rózsaszín ruháját, ami mélyen dekoltált, és igen rövid. Sweets kitágult szemekkel nézett rá. Köpni-. nyelni nem tudott. Reeley nagy mosollyal az arcán köszönt neki, majd bemutatkozott. A fiatal doktor még mindig nem tudott semmit sem mondani.

• ÓIstenem, veled többé nem megyek sehová. Különben is mi ez a cucc rajtad. - Sweets, csukja be a száját, ha nem akar megismerkedni az öklömmel.

• Öhm..elnézést. - majd krákogott egyet -Dr. Lance Sweets vagyok! Az F.B.I pszichológusa.

• Elnézést a kérdésért, Dr. Sweets, de Ön hány éves?

• Ott a pont hugiiiii- nevetett hangosan Booth- na ez betalált.- Sweets csak vágott egy „ na látszik, hogy testvérek” arckifejezést, és Booth felé intézte mondandóját.

• A kedves húgod, nem betalált, hanem szemtelenkedett! - mondta- Na, de miért is jöttél?

• Szemtelenkedett? Hidd el, ő sokkal idősebb nálad! Na, de hagyjuk. Kéne a segítséged. Délután 4re- behívtam az áldozat édesanyját, jo lenne ha kihallgatnád. Valami nem stimmel vele. Még Bones is észrevette.

• Rendben. Dr Brennan is itt lesz?

• Nem, most nem. Meglátogatjuk az áldozat barátnőjét. - Reeleyre nézett aki éppen sokadjára nézett körbe.- Hé, húgi, maradsz Sweetsel, és megnézed a kihallgatást, vagy jössz velem a Jeffersonba?

• Mi vagyok én? Bébicsősz?- kérdezte nevetve. Sweets megejtett egy keserű mosolyt.

• Köszönöm Dr., Booth. Booth ügynök, le sem tagadhatod. Na, de most kifelé, mindjárt itt lesz a páciensem. Majd telefonálok neked. Viszlát! - kitárta az ajtót nekik, Booth ment elől, így Dr Sweets, alaposan szemügyre tudta venni a doktornőt. Hátulról is.

Az intézetben minden férfi szempár a nőre szegeződött. Booth nagyon mérges lett.

• Ha még egyszer így öltözöl ki, reggel a szobádba hagylak! Megértetted?

• Igenis apa!- majd tisztelgett neki.- Levegyem?

• Na, azt merd meg.- Bones irodájánál elváltak. Booth bement a nőhöz, míg Ő Angelához vette az irányt. Ekkor megszólalt a telefonja. A kijelzőn Andy neve jelent meg. Sóhajtott egyet, majd felvette.

• R. Mondd.

• Neked is szép napot R! Hogy s mint?

• Köszönöm kérdésed jól, épp Washington-ba vagyok. Veled?

• Hát micsoda véletlen! Én is itt vagyok. Nincs kedved összefutni?

• Jé, de meglepő hogy te is pont most jöttél ide!-hangjából csak úgy szólt a szarkazmus.- Ne haragudj nincs időm, dolgozok.

• Mit dolgozol, csak nem a megyeiben?

• Nem képzeld, nem. Tudod jól, hogy nem dolgozok orvosként. Egy ismerősömnek segítek. Mondd mit akarsz?

• Csak szeretnék beszélgetni, az öcsémről.- hangja komolyabban csengett.

• Ne haragudj Andy. Nem akarok Derekről beszélni! Még olyan friss a seb!- hangja elcsuklott.

• Meddig maradsz D.C.-ben?

• Míg kell a segítségem, lehet hogy jó darabig itt leszek.

• Akár ott is maradsz?

• Azt nem mondtam. Most egy darabig nem akarok haza menni. -épp ekkor ért, Angela irodájához.- Le kell tennem.

• Jo. Ha akarsz beszélni, ha már tudsz beszélni erről akkor hívj! Légy Jó Jul.

• Rendben. Te is. - majd lerakta a telefont. Vett pár mély lélegzetet és belépett az irodába.- Jó reggelt!

• Jó reggelt neked is. Na, valami újság?

• Talán be kéne fejeznem ezt az egészet Angela!

• Miért?- kérdezte, majd egy székre mutatott- Ülj le.- Leültek mind a ketten- Minden rendben? Te sírtál?

• Nem nem sírtam. Dehogy csak, szomorú vagyok. Seeley annyira..nem is tudom kifejezni...annyira elkeseredett tegnap este, mikor Hannah, otthagyta.

• Otthagyta???

• Jaj, nem úgy. Ott még nem tartunk. Valami miatt összevesztek. Az a valami én lennék. Hogy meddig maradok. S. azt mondta ameddig csak akarok.

• Na, ez egy jó irány. Lehet hogy most szomorú lesz, de utána jobb lesz. Csak előbb neked Brennant kell megtörnöd.

• Mert?-nézett rá.

• Azért mert Brennan nem könnyű eset. Ezt nem mondta még neked senki?

• Vele nem lesz gond! Látom rajta, hogy bántja ez a Hannah ügy.

• Micsoda? Mi egy emberről beszélünk?- meglepődöttségében majdnem leesett a székről- Honnan veszed ezt?

• Mondom, hogy látom rajta. Múltkor Hannah-ról volt szó. Lehajtotta a fejét. Még Booth is észrevette, csak nem jött rá, hogy miért.

• Én nem vettem észre. Elég normálisan elvannak egymással. Mármint Brennan és Hannah.

• Lehet, hogy elvannak, de a legbelül biztosan fáj neki!- sóhajt egyet. - Angela, én inkább feladom az egészet! Végleg!