9. fejezet

Hát sziasztok! Itt az új feji! Köszönet érte Alicenek, hogy lebétázta! Hálás vagyok:)
Akartok holnap is egy új fejezetet? :) Na akkor komizásra fel! :) Ha holnap 5.ig kapok 10 komit, akkor este itt az új feji :) Szóóóval elő a klaviatúrákkal! :) Lehet hogy hihetetlen, de negatív véleménynek is örülök! Persze ízlésesen adagolva. Hogy mi nem jó :)
Na, jó szórakozást a fejezethez!
Pusz: Ann

Az alkohol hatalma

Másnap este

Booth, Bones és Reeley egy pubban ülnek, és Martinit iszogatnak. Már megvan a tettes. Mint ahogy Booth már sejtette a barát volt. Steve. Az ok nem más, mint hogy Elizabeth meglátta őt egy másik lánnyal, sokkal fiatalabbal. Amikor megtudta, hogy nem Ő az egyedüli megfenyegette a férfit, hogy feladja a rendőrségen liliomtiprás vádjával. A fiú inkább azt választotta, fejbe lövi. A textil darab, amit találtak a maradványon a munkásruhájából származott. Még a tettes sem tudja, miért és hogy a csinálta, de kivitte a reptérre, és mindenfelé rakott egy tetemet.

Hárman ünnepeltek. Reeleynek most volt egy nagyon jó ötlete. Hamarosan itt hagyja kettőjüket. Cam szerint már régen voltak ketten. Így ő útnak indul. Haza is mehet, Hannah nincs otthon, Booth állítása szerint valami dolga akadt. Hát örült neki. Talán még Andyvel is találkozik. Terve állítása szerint király. Angela fel fogja hívni fél óra múlva, addig pedig szépen isznak.

• Még egy kör?- kérdezte fátyolos tekintettel Reeley.

• Én már biztos nem.- szólt Brennan- Lassan mennem kellene.

• Jaj, nehogy menj már! Mióta hazajöttem nem szórakoztam!- mondta nevetve.

• Reeley, ha haza akar menni, haza megy!- mondta szigorú arccal Booth. Erre Bones megmakacsolva magát kért még egy kört. Booth csak nevetve, csillogó szemekkel ránézett. Bones pedig mérgesen tekintett rá. Nem tudja miért esett ez neki rosszul, de Őt ne küldje csak úgy el!

Beszélgettek, nevetgéltek és még 2 kört megittak, mikor Reeley telefonja megcsörrent.

• Hallo- szolt a készülékbe- Áááá Nate! De örülök, hogy hívsz, igen itt vagyok a fővárosban. Persze szívesen, egy fél óra? Oké ott leszek. Szia- majd letette, Angela csak nevetett a telefon túlsó végén. Majd a végén egy sok szerencsével elköszönt.

• Ne haragudjatok - kezdett bele- egy régi ismerősöm itt van D.C-ben, és most ráér találkozni. De ti maradjatok! - majd odament bátyjához és megpuszilta. - Dr Brannen! Holnap találkozunk! Sziasztok!- majd kiment.

• Még egy kör?- kérdzete az ügynök.

• Ez kérdés volt? - nevetett Brennan.- Na, és hogy ment a tegnapi terved?

• Hát nem jól-komolyodott el - Hannah annyit mondott, hogy ma nem alszik itthon. Mert dolga van New Yorkban. Ott lakik az anyja.- majd megittak a Martinit- De tudod mit? Ha valaki ennyire makacs menjen is csak haza. Istenem a húgom akkor is a húgom, és nem fogom kidobni!

• Mi lenne, ha hozzám jönne?- nézett rá- Nálam ellakhat, és Hannahnak is jobb lenne- Csak nézte a férfit. Segíteni akart neki, még ha féltékeny is. Igen féltékeny. Ez a fura érzés beköltözött a szívébe, és nem tudja kiűzni. De rájött. Rájött, hogy féltékeny. Ez a kis szörny ott lakozik benne, de nem hagyja felülkerekedni. Még maga sem hiszi el hogy ilyenekre gondol. Változott az egy tény.

• Köszi Bones, de a húgom. Ha Hannahnak nem tetszik, akkor el lehet menni- mondta nevetve.

• Booth!- szólt rá Ő maga is nevetve- Ne légy ilyen szörnyeteg!-majd mindketten nevettek. Az alkohol mikre képes....

Reeley az utcán csatangolt. Kicsit kótyagos volt a feje. De ismét a múltjára gondolt. Elővette a telefonját és tárcsázott..

• Tudtam, hogy hívni fogsz.- szólt bele a férfi.

• Ráérsz?-kérdezte.- Itt vagyok a Washington-emlékműnél.

• 5 perc, és ott vagyok.- majd letette.

Valóban 5 perc alatt ott volt. Reeley odaszaladt hozzá és megölelte.

• Hé, kislány! Mi történt veled? Múltkor még látni se akartál- szólt Andy lágyan.

• Mi történt volna? Nem vagyok valami jól.

• Mit ittál?

• Martini- nevetett a lány.- De nem emiatt akartam találkozni, csakhogy beszéljünk.

• Gyere üljünk le arra a padra.- elindultak. Leültek, és Reeley újra a férfi ölelő karjaiban találta magát.

• Tudod- kezdett bele a lány- nem tudom, hogy mikor lesz könnyebb.

• Soha.

• Jaj Andy! - majd elsírta magát- Nem bírom. Próbálok erős lenni, de nekem nem megy. Én nem vagyok Bones!

• Hát valójában csontokból épül fel a tested, szóval valamilyen szinte csont vagy. Ezt tudnod kéne!- nevetett.

• Nem úgy értem!- csapott rá- A bátyám kolléganője Bones.

• Ez a neve?- meglepődött.

• Csak a bátyám adta neki ezt a nevet. Emiatt jöttem ide. Hogy őket összehozzam.

• Hé álljunk csak meg! Neked van egy bátyád??

• Most hagyjuk jó? Igen van, de nem erről akartam beszélni!

- Nyugi Julie! Nyugi!

• Utálom ezt a nevet. Nem vagyok Julie! Reeley vagyok!

• Pedig ez áll az anyakönyvi kivonatodba. Dr. R...Az R akkor Reeleyt jelöl?

• Igen- válaszolt halkan. Túl sokat beszél, jött rá. - Anyukád hogy van?

• Hát megvan. Még mindig téged okol...

• Ahogy te is- vágott közbe.

• Nem én nem. Max azért okollak mert nem engem választottál, bár amilyen volt...Derek jobban illet hozzád.- Reeley ezekre a szavakra újra sírni kezdett.

• Ti kapcsoltattátok le a gépeket! Ti nem hagytatok neki időt!

• Hisz Derek ezt akarta! Julie...

• Nem vagyok Julie! Utálom ezt a nevet! Gyűlölöm, ahogy téged is gyűlöllek!!!!!- kibontakozott az öleléséből, majd felállt- miért kellett velem a bolondját járatnod?? Miért?? Bár ne ismertelek volna meg! Bárcsak Dereket ismertem volna meg előbb! Bár Derek élne még! -.majd elrohant. A férfi ledöbbent. Majd utána kiáltott. Reeley még egy darabig hallotta a hangját, majd mikor már nem láthatta lelassított. Megállt. Mélyeket lélegzett. Előjött az asztmája. Még jó hogy nála volt az ilyenkor használatos pipája. Kettőt szívott belőle. Kezdett jobban lenni. Elakart indulni, de ekkor egy éles fájdalom hasított a fejébe, majd összeesett.

- Na, én elindulok, szerintem Reely már otthon van- szólt Booth- Hazakísérjelek Bones?

• Nem köszi. Fogok egy taxit- majd elállt. A férfire nézett. Mindketten kótyagos fejjel álltak. Elnevették magukat. Jót beszélgettek ezen az este. Régmúltról, gyerekkorról, Reeley csínytevésein. Bones nagyon jól érzete magát, újra minden a régi volt közöttük. Még ha csak egy estére is. „Bár ne ismerted volna meg, Booth. Bár ne”- gondolta a nő. Most már tudja, hogy több volt közöttük mint barátság, és ő még most is többet érez. Nem szerelem, ez annál sokkal mélyebb. Elindultak. A férfi megvárta míg a nőnek sikerült taxit fognia. Megfogta a kezét, és egy puszit nyomott az arcára majd elköszönt. A nő beült a kocsiba és megfogta az arcát, ott ahol a férfi megérintette ajkával. Elmosolyodott. Igen határozottan megváltozott.

Booth nagy nehezen kinyitotta az ajtót. Égve voltak a lámpák. Reeley itthon van.

• Megjöttem húgi!-kiáltott el- Kár hogy nem maradtál!-nevetett.-- Jól kibeszéltünk Bonesszal. - De nem válaszolt senki. -Reeley! Itthon vagy?- Látta hogy megterítettek. Bement a konyhába, de nem azt a nőt találta ott, mint akit keresett.

• Szia Szívem!- köszönt neki mosolyogva Hannah- Hazajöttem. Csináltam neked vacsorát.- Majd a kezébe nyomta a tálat- Sült csirke, ahogy szereted- elmosolyodott.

• Reeley még nem ért ide?- csodálkozott, miért ilyen kedves vele Hannah.

• O, jó hogy mondod. Mikor hazaértem, ezt találtam az ajtón- a férfi felé nyújtotta a papírt. Booth felolvasta hangosan.

Drága Bátyám!

Ne haragudj, de haza kellett mennem! Nem bírtam tovább. Majd ha az idő begyógyítja sebeim, újra eljövök hozzád, és mindent elmesélek! Köszönöm ezt a pár napot, amit veled tölthettem! Ne haragudj ha kellemetlenkedtem!

Sokszor csókol szerető húgod:

Reeley Booth