10. fejezet

Hát itt is vagyok! Most nem küldtem el Alicenek, mert csak most van időm felrakni. :) De a következőt küldöm neked! :) Hát rövid lett, de szerintem velős! :) Majd meglátjátok. A következőt olyan szombat-vasárnap kapjátok meg. Nem mondok semmi biztosat, addig biztos jelentkezek! :) Jó olvasást! És köszönöm a komikat, jó látni, hogy mindenki utálja Hannaht :D

Pussz: Ann

Álom vagy valóság?

Sötét van. Nyomasztó sötét. Egy nő fekszik a földön. Haja, ruhája nyirkos. A feje sebes, enyhén vérzik. Valaki bemegy hozzá. A bal karjára rálép. Többször megismétli, búcsú képen pedig a vállába rúg. Erre a fájdalomra a nő felébred. Ordítva tér magához. Próbál felülni. De nagyon gyenge. Az ép kezével próbál felkelni, de nem sikerül.. Fázik. Túl hideg a padló. Ismerős illatot érez. Nagyon ismerős, de még nincs magánál hogy ráismerjen. Valaki benyit hozzá újra..

• Jó reggelt, dr. Booth. Jól aludt?-egy férfi hang.

• Ki....kiii...kii maga?- még nincs egészen magánál. Hangja rekedtes.

• Nem mindegy most már? Hamarosan úgy is elmegy innen. Minek bemutatkozni?

• Hova...hova megyek?!- hangjából a pánikot lehet kihallani.- Mégis...ho...hol va...vagyok?

• Jó, helyen, és ennél már csak jobb helyre mehet! A kedves férje mellé- majd nevetve kiment a szibából. Reeleyben ekkor tudatosult: elrabolták.

• Bones, ezt a levelet hagyta.- másnap reggel Booth rögtön Boneshoz ment.- Ezt nem hiszem el. Miért ment el? Miért? Ez annira nem rá vall.- Bones elolvasta a levelet. Még Ő sem tudta összerakni azt, hogy mi történhetett a lánnyal.

• Elment volna azzal a Nate-tel? Tudod, aki tegnap telefonált?

• Nem. Ő nem ilyen, szólt volna felhívott volna!! Rosszat érzek Bones, nagyon rosszat.-leült a székre szemben Bonesszal. Tegnap este jutott eszébe, hogy milyen jól érezte magát vele. Majd hazament. Nem örült Hannahnak, nem mozgatott meg benne semmit. És annyira más volt. Most hogy megtudta, Reeley elment. Felidézte magában a tegnap estét.

• Elment,, látod?- szólt mosolyogva Hannah miután felolvasta a levelet a férfi- És csak egy levelet hagyott? Jó kis testvér mit, ne mondjak...

• Hát nem szokott ilyet csinálni- mondta Booth. Szomorú lett. - De te hogy hogy itthon vagy?

• Hát nem örülsz nekem?-mosolygott folyamatosan- Gondoltam itthon töltöm veletek az időt. Megismertem volna a húgod. De elment. Hát mit ne mondjak, nem volt valami szimpi nekem.

• Hé, csigavér, a húgomról beszélsz!- csattant fel Booth.

• Ugyan már Seeley!-még mindig mosolygott- Itt hagy se szó se beszéd, csak egy egy levelet hagy maga után, és még véded? Na gyere vacsorázzunk. - megölelte a férfit- Tiszta kocsma szagod van!

• Igen. Bones és én beültünk a kedvenc helyünkre.

• Ooo, csakugyan?- most már nem mosolygott.

Booth rájött, hogy Hannah azért volt ilyen kedves, mosolygós tegnap mert Reeley elment. De neki akkor sem stimmel valami.

• Booth!- szólt hozzá Dr. Brennan!- Booth? Hallasz?

• Persze. -tért vissza a valóságba.- Mondtál valamit?

• Hát hogy várjuk meg, míg jelentkezik.-ekkor tért be az irodába Angela.

• Kinek kell jelentkeznie?- kérdezte.

• Hát dr. Boothnak. Tegnap otthagyott minket kettesben, mert valamelyik ismerősével találkozott. Majd haza se ment, csak ezt a levelet hagyta hátra.- Bones átnyújtotta neki.- Booth pedig ideges, mert állítása szerint a húga nem ilyen.- Angela elolvasta a levelet. Fal fehéré változott. Hisz tegnap vele beszélt. Mi történhett ezzel a lánnyal? Tényleg elment?

• Booth-kezdett bele- El kell valamit mondanom!

• Mit?- a férfi erre felpattant a székből-

• Hát, tegnap este Reeley senkivel sem találkozott!- mondta félve. Valamit ki kell találnia- Én hívtam fel. Hogy jöjjön el tőletek.

• De miért???- Booth most már félt is. Érezte, hogy a húga nem önszántából ment el.

• Hát, hogy titeket...ömm..kettesbe hagyjon. Nem találozott senkivel!

• Minket kettesbe?- értetlenkedett Bones.- De miért?

• Az most nem fontos Bones- mondta idegesen Booth. Elővette a telefonját. Reeleyt hívta, de ki volt kapcsolva.

• Booth! Biztos a repülőn ül!- próbálta nyugtatni Dr. Brennan.

• Nem itt más történt. Angela. Van valami programod, amivel elemezni tudod a kézírást?

• Persze. De kellene egy másik levél. Amit írt neked.

• 1 óra múlva itt lesz. - ránézett Temperancere.- Jönnél velem?- A nő nem mondott semmit. Felállt és együtt kimentek a szobából. Reeley, még ha nem is tudja, tett valamit kettőjükért.

Még mindig csak ott feküdt. Sírt. Sírt mert félt, félt hogy mi lesz vele. Még azt sem tudta miért került ide. Kezdte elveszíteni az eszméletét....akkor egy hang szólalt meg a fejében.

• Kicsi csillag! -ismerős volt ez a hang.- Ne aggódj! Minden rendben lesz! Légy erős! Még nincs itt a te időd!

• De itt van!- suttogott- Derek! Legalább láthatlak!

• Nem Drágám. Még neked itt a helyed. Én várok rád. Nekem van időm! De te légy erős.

• Fázok.

• Tudom, kicsim, tudom. De minden rendben lesz!

• Miért kell nekem így meghalnom?-zokogott- Miért nem lehet hozzám kegyes az ég???

• Nem fogsz meghalni Julie! Ígérem!

• Derek! Hiányzol...- De válasz már nem érkezett. Betoppant a férfi ismét.

• Mi az szuka? Mit bömbölsz?

• Ki maga???, És miért tart engem fogva???

• Én csak segítek valakinek. Na, hölgyem bejöhet!- üvöltött ki a férfi, és akkor belépett a nő. Az illata rögtön megcsapta Reeleyt. És tudta ki rabolta el. Hannah.