5. fejezet

Hát itt a friss! Csak megint elszomorodtam...gondoltam ma is meg holnap is írok nektek. Látom hogy itt vagytok, bár csak egy két véleményt kapok, semmi visszajelzés szinte. Persze azt a pár véleményt nagyra értékelem! Tudom sokáig nem írtam, de most hogy írok semmi...nem érzem úgy hogy jó lenne..:( Ha holnap is hozok nektek egy frisst, akkor kapok legalább 10 komit a mostanihoz? :) *.*

Az ebéd

Reeley szemszög

Szeretek enni. Kedvenc időtöltésem, mert érzem az összes alapanyag ínycsiklandozó illatát. 5 éves lehettem mikor apám végre úgy döntött elvisz orvoshoz. Mert olyan szagokat, illatokat éreztem amiket más nem. Már akkor tudtam, hogy apám hamarosan megérkezik, amikor még csak az utca elején járt. A tömény alkohol szag, keveredve az erős dohánnyal. Nagyapának finom, illata volt. Borsmenta. Emlékek a múltból, abból amit néha elfelejtenék...amiről nem szívesen mesélek...és Seeley tudja, valami nincs rendben velem, de még nem jött el az idő, az idő amikor képes leszek beszélni a múltamról.

• Mit dolgozik Ön?- kérdezte tőlem Dr. Brennan

• Orvos vagyok. De 4 éve felkértek ásatásokhoz. Ugye elég messziről érzem az illatokat, szagokat így tudom hogy körülbelül merre keressük. Így a praxisom ott hagytam, jóval jövedelmezőbb, és érdekesebb munka, mint a betegek. Bár volt olyan helyzet, ahol el kellett a segítségem.-mondtam.

• Elég érdekes lehetett. És most, hogy hogy itt van?

• Hát.. kell egy kis pihenő. Most Európában voltunk, jó egy évig, és nagyon elfáradtam. És persze régen láttam bátyókamat- néztem az említettre.- Ne haragudjon rá. Gyermeki egyezségünk, amit most felbontok...-de nem tudtam befejezni, mert Seeley a szavamba vágott-

• Mi a fene? -nézett rám döbbent szemekkel- hát ki sírt nekem annyit hogy ne meséljek róla, mert túl ciki neki?

• Mi lenne ciki?-szólalt meg Bones- Az hogy Booth a bátyja? Inkább örüljön neki, hogy ilyen jó ember a testvére, Dr. Booth!

• Örülök én, csak a múltunknak nem örülök!

• Tudják mit? Hagyjuk az egészet, nem érdekes. Booth van egy húgod, és kész. Találtál valamit?

• Mármint mivel kapcsolatban?

• Az üggyel,Booth az üggyel.

• Ja, nem még nincs eredmény. Ti hogy álltok?

• A halál okát még nem tudom, de Dr. Booth sokat segített, azzal a klórral. Hodgins talált...

• Reeley.- vágtam a szavába.

• Már elnézést, de két nap alatt harmadjára vágsz a szavamba. -mondta dühösen. Jó ez igaz, tényleg ezt csinálom. Talán túl gyorsan akarok a közelébe férkőzni.

• Elnézést kérek. Folytasd.

• Szóval Hodgins talált a koponyában egy szövetdarabot, viszont kellene Reeley segítsége.- nézett rám.

• Ez csak természetes Temperance!

• Olyan szépen letegeződtetek- mondta bátyám mosolyogva- Látom Bones már nem vagy mérges, már csak Hannahnak kell megkedvelnie.-erre a szóra, Bones arcára fagyott a mosoly. Láttam, láttam a szemében a fájdalmat, és akkor :

• Én soha nem leszek a kedvence, és ő sem nekem, ezt most megmondom neked Seeley!- de bátyám arcára fagyott a mosoly.

• Hogy mondhatsz ilyet? Még nem is ismered!

• De ismerem, elég volt ez a két nap.

• Nem értem miért vagy ennyire ellenszenves vele. De hagyjuk.-ekkor ránézett Tempere, aki lehajtott fejjel ült- Bones?

• Igen?- nézett fel rá. De ekkor Seeley telefonja megcsörrent.

• Igen? Megvan?.....Értem. Címet tudsz mondani?.....Oké köszi.- letette majd rám nézett- Menj be a laborba, és segíts a fiúknak, nekünk Bones-szal dolgunk van.

• Mi? - kérdezte.

• Megvan az áldozat neve. Elizabeth Monroe. 1 éve tűnt el. 19 éves lenne.

• Családjához megyünk?- majd felállt a székről. Én és a tesóm is követtük.

• Igen oda. Sajnálom hugi- fordult felém- Itt a kocsi kulcsom, mi megyünk Bones autójával.

• De azt én vezetem!-mondta nevetve- Viszlát Reeley!

• Dehogy vezeted! Tudod, ha kimegyünk én vezetek!

• De ez az én kocsim! Nem fogod....- de eddigre kiértek. Én kikértem még egy kávét, azt hiszem hosszú napnak nézek elébe. De boldog voltam. Bones nem haragszik már ránk, pedig nem is tudta meg az igazságot, és már elég közel tudtam kerülni hozzá. Az első lépés megvan. A második is pipa: Hannah ki nem állhat. Már csak össze kell veszni vele, és Bootht magam mellé állítani. Ronda tett, de neki nem ő kell. Hanem az a nő, aki végül vezethette a saját autóját....

Általános szemszög

Eközben a Jeferson intézetben mindenki Booth húgáról beszélt. Angela nem hitt a fülének, amikor a két agyas elmesélte, milyen képessége van ennek a nőnek, akit ő még nem látott akiről Bones sem akart mesélni. Hogy kerülték el egymást?

• Nem hiszek nektek, ti most csak meg akartok viccelni, ilyen betegségről még nem hallottam!- mondta.- Szerintem csak véletlen volt.

• Szívem az is véletlenül történt, hogy felismerte a disznó nyálat? Majd utána 5 mintáról tudta hogy miből áll?

• Ezt látnom kell a saját szememmel! Wendell! Itt vagy közöttünk?

• Tessék? Ja, igen itt vagyok. Bocsánat! Mondtál valamit?

• Igen hogy látnom kell a saját szememmel! De látom rajtad hogy nem vagy közöttünk! Mi történt?

• Semmi!- vágta rá a gyakornok, igen gyorsan.

• Azóta ilyen mióta meglátta Booth húgát- mondta nevetve Hodgins.

• Ooo...-mosolygott Angela- Hát erről van szó. Tudhattam volna hogy nő ügy!

Cam ekkor ért oda hozzájuk.

• Mr Bray talált valamit?

• Igen Dr. Saroyan!-próbált lelkesnek tűnni, de folyton a lány járt az eszében.- Még Dr. Brennan-nel vettük észre az alkaron lévő nyomokat. Jobban megnéztem, és ezek a vékony csíkok megfelelnek egy kés által hagyott nyomoknak.

• Azaz a nő öngyilkos lett?

• Nem, ezt a feltételezést nem tudom igazolni. Főleg mivel a csontokról a bőr leégett!

• Igen, és ne feledjük mostantól egy eltűnt személyről beszélünk. Akit meggyilkoltak! Elizabeth Monroe. 19 éves, 1 éve nyáron tűnt el. Booth telefonált- tette hozzá. Dr. R mindjárt itt lesz. Segít neked Dr. Hodgins. Angela addig térj vissza az eredeti munkádhoz, Mr Bray pedig keressen tovább. Én az irodámban leszek. Boncolást végzek. Nem ezzel az üggyel kapcsolatban! Jó munkát mindenkinek!- és ezzel elment.

• Camnek nincs ma jó kedve! - mondta Angela.

• Sziasztok! - köszöntötte őket Reeley, beengednétek ide?

Erre mind a két fiú ugrott, de Wendell gyorsabbnak bizonyult. Bárgyú mosollyal az arcán lehúzta a kártyát.

• Köszönöm! Nagyon kedves.

• Szia!- köszönt neki Angela, miután férjére nagyon szúrós szemekkel nézett az előbbi viselkedése miatt- A nevem Angela Montenegro. Jack felesége vagyok.

• Örülök hogy megismerhetlek! - nyújtott neki kezet.- Én Reeley vagyok. Booth húga. - erre mindketten elmosolyodtak. - Te ugye Dr. Brennan barátnője vagy?

• Igen, az övé. Viszont mennem kell az irodámba, befejezni egy rekonstrukciót. Ha van kedved később nézz be hozzám!

• Rendben! Amint végeztem itt.- majd a fiúk felé fordult. - Hol van az a szövet?

• Itt- nyújtotta oda Jack.- Te mit érzel rajta?- Reeley mélyeket szagolt bele, majd elfintorodott.

• Ennek aztán van bukéja. Az elpárolgott alkohol után is marad egy kevés illat, amit normálisan ti nem éreztek. Ez az alkohol visszamaradott illataanyaga, ahogy én nevezem. Ez pedig itt vodka. Tömény vodkába itatott szövet. Ha jól érzem textil.

• Igen. Vodka? Istenem kezdem magam feleslegesnek érezni!

• Oké akkor most végeztünk?

• Egyenlőre igen- mondta Hodgins.

• Nem, lenne egy kérdésem.- mondta Wendell. Reeley mosolyogva az arcán, bár tétován megkérdezte:

• Mégis milyen kérdés?- de tudta, hogy ennek nem lesz jó vége. Látta a fiú szemében az elszántságot. Most ne! Kérlek istenem, most ne! - gondolta magában.

• A csontoknak is van jellegzetes, általunk nem érezhető illatanyaga?- erre megkönnyebbült.

• Van. Így találtam meg azt az 1000 éves fickót az Alpokban tavaly előtt- válaszolta mosolyogva, és mielőtt Wendell megszólalt volna elindult Angelához.

Angela éppen az eddigi adatokat vitte fel az eszközére.

• Azta milyen jó kis ketyere-majd közelebb ment- Látom a Jeferson Intézetnek nincsenek anyagi gondjai- majd elmosolyodott.

• Hát ez a saját találmányom, de igen, nem kis pénz volt ezt összehozni.

• Szóval te és Temperance jóba vagytok?

• Igen nagyon jóban.

• És te tudod hogy mi kell neki? Vagy esetleg ki?- Angela furcsán nézett rá, majd meglátta a szemében a csillogást.

• Pontosan tudom hogy ki kell neki!