8. fejezet

Sziasztok!

Tényleg sajnálom, hogy csak ma és csak ennyit tudtam hozni nektek, de sajnos min már mondtam, újra vizsgáznom kell...és nem egyből..mindegy. Most itt a feji, ezennel lezártam a bevezetést. :) A többség döntött: Wendell lesz Reeley udvarlója. Bár majd meglátjátok:) A kövit csak kedden tudom hozni! :S Sajnálom, ez a Vizsgaidősuck..:S Nah, jó olvasást mindenkinek!

Fenyegetés

• Jó reggelt, Bones!-köszönt egykedvűen az ügynök.

• Jó reggelt, Booth! Valami gond van?

• Mi lenne? Semmi, na kész vagy? Mehetünk?

• Igen. Felveszem a kabátom, és mehetünk- ránézett a férfire, látta rajta, hogy valami nincs rendben. De nem kérdezett. - Útközben egy kávé?

• Benne vagyok- csillogott a szeme? Valóban így látta a doktornő?

  Betértek a szokásos kávézójukba, kikérték a kávéjukat elvitelre, és míg vártak Booth csendesen megszólalt:

• Hannah ki nem állhatja Reeleyt, Reeley pedig nem éppen kedves vele. Nem értem miért ilyen, soha nem volt ilyen.

• Ennek megvan a maga magyarázata. Egyszerűen fél, hogy elveszti a helyét a szívedben, mármint Reeley.

• Istenem, Hannah nem az első barátnőm, Bones! És amúgy is, nem gyerek már, tudja hogy ugyan úgy fogom szeretni. Nincs ennek magyarázata. Minden barátnőm érdekelte, de Hannah...semmit sem kérdez róla, és zavar. Mert őket szeretem legjobban, no meg a fiamat. - az utolsó mondat után Bones Szívébe hasított a fájdalom. Mi ez? Kérdezte magában? Miért fáj? Miért? De racionálisan kell viselkednie.

• Mi lenne, ha elküldenéd őket kettőjüket valahová? Hogy megismerjék egymást?-nehezére esik a társán segíteni. Inkább azt mondaná: hagyd ott Hannaht! Hisz a testvéred többet ér! De nem mondhatja. Mert neki józanul kell gondolkodnia, az érdekeit nem szabad előbbre hozni.

• Nem tudom mit szólnának...-gondolkodott el a férfi. - Talán jó ötlet.

• Itt a kávéjuk- szolt a pultos. Egyszerre nyúltak, ugyanazért a pohárért. A kezük összeért, Bones úgy érezte, mintha egy kis apró szikra pattant volna kettőjük között. Apró láthatatlan szikra, amely nem fájdalommal jár hanem melegséggel, ami jól esik neki.” Már magam se tudom, mi történik velem!”- gondolta magában. Booth is érezte. Érezte, de csak lélekben fogta fel a jelentését. Egymásra mosolyogtak. Bones mosolyában keserűség volt, míg Booth-éban érthetetlenség. Valamit mintha elfelejtett volna. Mintha valami nem lenne egész. Mintha valamit tudnia kellene. De elhesegette ezeket a gondolatokat. Most a munkára kell összpontosítania. Elindultak hát, miután mindkettőjük kezében ott volt a saját kávés pohara.

  Kelly, az áldozat barátnője, igen fontos információval látta el őket. Elizabethnek volt egy barátja, akiről a családja nem tudott. A lány elmondása szerint ez a fiú nagyon kétes ember volt. Drog problémákkal szenvedett, volt már priusza, és sokkal idősebb volt a lánynál. Egy egyszerű garázsban dolgozik, kint a város szélén. Még azt az információt is megtudták, hogy aznap, Lizzie terve az volt, hogy este elmegy a buliba, persze előtte találkozik Steve-vel. Teljes nevét nem tudta, csak a garázs nevét: Álomauto.

Eközben Sweets, kihallgatta az édesanyát. Az ifjú doktor is úgy gondolta, hogy valamit rejteget, valamit a lánya halálával kapcsolatban. Bár teljesen biztos abban, hogy érzelmileg megviselte a nőt az ami történt a lányával.

Az intézetben, a két fiú és Cam újabb bizonyítékokat találtak, és rájöttek a halál okára. A koponyán találtak egy lőtt sebre utaló csontsérülést. Fejbe lőtték. Viszont a textilre még nem volt semmi magyarázat.

Eközben Reeley egy presszóban ücsörgött. Várt valakire. Még Ő sem tudta kire, csak várt. Felhívta Seeleyt, hogy eljön az intézetből. Jobbnak látta, hogy eljön, mert Angela nem akart hinni a fülének, hogy fel akarja adni.

• Szerintem aludj rá egyet! Istenem, ha te is látod azt, hogy Boothnak nem Hannah kell, hogy ne használja Bones pótléknak, akkor segíts neki, mert ki segíthetne ha nem te?? Üldözd el az isten szerelmére! Téged fog választani!!- a nő nem válaszolt, eldünnyögött egy Viszlát-ot, és kiviharzott. Most nem volt olyan erős, mint ahogy eljött hazulról, most gyenge lett. Gyenge mert a telefonhívás felzaklatta. Újra fájt a szíve.

  A telefonba Booth azt mondta, van egy meglepetése, délután üljön be a Meseszép teaházba (számára egyszerű presszó kinézete volt) és várjon. Úgy is meglátja. Nem ellenkezett, mert félt, újra elkezdi faggatni, és félt, hogy újra sírni fog,m ha elmond mindent. Elég volt most ez a kis fájdalom a szívében, nem kell neki sírnia, mert akkor felszakad az egész burok, amivel védte. Amit feltett rá mielőtt idejött.

  Már egy ideje várt, mikor kinyílt az ajtó, és egy szőke hajú nő lépett be. Nem látta elölről, de ismerős volt neki az a ruha. Keresett valakit. Felé nézett. Mintha tükörbe nézett volna, ugyanaz a döbbent arckifejezés.

• Szóval te vagy a meglepetés!- szólt fanyarul hozzá Hannah.

• Hát nem épp ilyen meglepetésre gondoltál te sem? Ugye?- mosolygott rá.

• Na, én jobb ha megyek is- már indult volna vissza.

• Várj!- szólt Reeley. Valami újra éledt benne.- maradj, legyen meg Booth akarata.- mondta nevetve.- ismerjük csak megy egymást.- Hannah vacilált, majd leült.

• Jó. Mit akarsz tudni?

• Mondjuk azt , hogy mikor hagyod végre el Bootht? Mikor veszed észre, hogy te csak egy pótlék vagy?- mondta mosolyogva. Annyira tetszett neki, hogy utálják.

• Csak szeretnéd!- mondta mérgesen a nő, majd elmosolyodott.- És te? Mikor veszed észre hogy nem kívánatos személy vagy?

• Mint az oviban, ugye? Én miért lennék a bátyámnak nem kívánatos személy?

• Mondjuk mert nem szólt rólad? Eltitkolt? Biztos van valami mocskos kis dolgod, amit szégyell.

  Reeley elnevette magát.

• Max neki lehet, méghozzá te!- nevetett tovább.

• Ezt még nagyon megbánod!- morogta- Velem nem szórakozol. Elfogsz szépen innen tűnni! Ha akarod, ha nem!- felállt – Lehet még fájni is fog.- majd elment. Reeley csak nevetett rajta. Egyáltalán nem vette fenyegetésnek. Inkább nevetségesnek tartotta. Kifizette a teáját, és útnak indult. Újult erővel mégis folytatja, azt amit elkezdett.