11. fejezet

Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!
Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!
Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!
Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!Bocsánat!

Kedves Drága olvasóim!
Ez a sok bocsánat nektek szól! Annyira nem volt időm írni, sőt még feljönni hozzátok hogy szóljak későbbre várható a feji! Nagyon sajnálom. Most már csak azért is leültem, megírtam azt amit akartam. Kicsit rövid lett, de tudjátok ez a feszültségkeltés :)
Igazából magam sem tudom, hogy a következő fejezetekben miről fogok írni. Amikor leülök csak jön :) Most viszont legyen ennyi elég. A következő fejezetet nem tudom mikor tudom hozni. Holnap nem leszek itthon ismét, szóval ha pénteken minden jól megy, amint hazaértem a jegybeírásról nekikezdek a következőnek :) De, ha valami közbe jön, tájékoztatni foglak titeket, drága olvasóim, hogy mikor fogom tudni pótolni. :) Köszönöm a megértéseteket! És most jöjjön a feji! Jó szórakozást!

Pusz: Ann

Légy erős!

Az emberek erősek. Igen azok vagyunk mind. Erősek vagyunk. Még ha nem is a mindennapokban, hanem különleges helyzetekben, akkor amikor annak kell lennünk. Amikor meghal a kiskutyánk, esetleg akkor amikor nem vesznek fel az egyetemre. Kisebb dolgoknál is erősek vagyunk. Főleg akkor ha valami baj ér. Például elrabolnak. Legszívesebben belehalna az ember a kínokba, de van valami, vagy valaki akiért élned kell. Akiért erősnek kell lenned. Akiért, habár néha meghalnál, most érte kell élned.

Így érzett Reeley is, amikor megtudta ki áll az egész mögött. Ki az az ember aki leütötte őt, és iderakta. Ide ebbe a koszos, büdös, hideg szobába. Bár tudná, hol is van.

• Te?-kérdezte- Hogy voltál képes erre?

• Hát, aranyom, látszik hogy nem ismersz.

• De miért???- nem hitt a szemének.

• Azért, hogy Seeley csakis engem, érted te RIBANC??? Csakis engem védjen. Idejössz, és ki akarsz túrni a helyemről. Rájöttem én, hogy mire készülsz! De ne aggódj. Nem maradsz egyedül sokáig. És kínlódni fogsz! Érted?- ekkor már felé hajolt.- Hank kérlek kezeld ezt a kis kurvát

• Mennyire szánalmas vagy Hannah!_mondta fennhangon Reeley- Nem tudsz te lekezelni?

• Nem szeretek szarban turkálni.

• Ez aztán felnőttes hozzászólás volt. Én vagyok a szar mi? Te meg vagy a jó fej ribanc?- ekkor Hank felkapta a földről és a falhoz szorította. Hannah mögé állt.

• Tudod szívem Hank nagyon régi barátom, és nem szereti ha minősítenek engem. Főleg ha rossz irányba. Kapjon egy kis törődést Hank- majd az ajtó felé ment- Nem kell félni Julie. Majd vége lesz egyszer-majd kiment.

A férfi gúnyosan rámosolygott. Megpofozta, megtépte a haját, a fejét a falba verte. Ekkor Reeley újra a földre került. A férfi kiment. Fájt mindene. Ott ült a földön, háta a hideg falhoz ért. Ekkor sírni kezdett. Seeley jelent meg szemei előtt. Őérte kell harcolnia. Erősnek kell lennie érte.

• Hé Angela, valami baj van?- kérdezte Wendell, miután Booth és Bones kiviharzott az épületből.- Booth ügynök és Dr. Brennan elég idegesnek látszott.

• Igen baj van Wendell. Reeleyt valószínűleg elrabolták.

• Úristen- a fiú arcára kiült a döbbenet- Ki vagy hogy?

• Még nem tudjuk- majd sóhajtott egyet- Azt hiszem ez az én hibám

• Miért lenne?- idegesnek tűnt. Valamit tenni akar.

• Hagyjuk. -nagyon szomorúnak látszott

• Szerinted tudok valamit tenni?

• Igen tudsz. Segíteni megtalálni Őt.

Eközben Booth kereste húga utolsó levelét. Bones ott ült mellette az ágyon. Legszívesebben megfogta volna a kezét. Körbenézett. Ez a szoba is megváltozott mióta Hannah ideköltözött. Régen férfias volt. Most az éjjeli szekrényen ott hevert Hannah rúzsa. A kis komódon pedig ott hevert egy ékszertartó, amely női alakot formázott. Persze nem csak ez a szoba változott meg. Mindenfelé megtalálható volt valamilyen kis női holmi. Brennannak ez nem tetszett. Tudta, hogy ezt az érzést újra el kell magában nyomnia. De nehéz volt. Nagyon nehéz.

• Megvan!- kiáltott fel Seeley- Mehetünk.- majd az mindketten felálltak. Ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta Hannah. Meglepődött arcot vágott, majd újra felöltötte arcára azt a mosolyt, amelyet a férfi és most már a doktornő is furcsállott. Túl színpadias lett.

• Hát ti?-kérdezte

• Kerestünk egy levelet. - válaszolt nyersen Booth- De mennünk is kell.- ez a furcsa hangvétel nemcsak Bonesnak, de magának a férfinak is meglepő volt. Valamit érzett Hannahval kapcsolatban. Hogy valami nincs rendben, de ez az érzés nagyon mélyen élt benne.

• Milyen levelet?- a mosolya szakadatlan volt.

• Nézd, most ez nem a legjobb időpont arra, hogy ecseteljem. Sietnünk kell vissza az intéztbe. Minél előbb oda kell érnünk.- majd az arcára nyomott egy csókot és megindult. Brennan rámosolygott, majd egy halk „viszlát”-ot mondva a férfi után ment. A nő mosolyogva követte a távozókat majd miután a bejárati ajtó becsukódott az álarc lehullt.