4. fejezet

Kedves Olvasók!

Annyira sajnálom, hogy eddig nem írtam. Sajnos sok minden közbe jött, ihlet sem jött, és nem volt időm még írni sem nektek. Sajnálom! De itt a következő fejezet, és remélem ezentúl is olvasni fogtok! Kérlek, ha elolvastátok hagyjatok nekem itt valami véleményt! Péntek este jövök a kövi fejezettel! Kérlek még egyszer ne haragudjatok!

Képesség

• Camiiii!- sikított fel Reeley.

• Dr. R!- mondta mosolyogva Cam.- De rég láttalak- majd megölelte az említettet.

• Dr. S, mi újság veled?

• Élem az életem, egyengetem a csapatot. Hogy hogy itt vagy?

• Csak meglátogattam a bátyámat, ezt a tökfilkót.

• Köszönöm, Reeley, igazán kedves vagy- szólalt végre meg Booth ügynök is- na jó kettesben hagylak benneteket. Átmegyek Boneshoz.

• Nemsokára utánad megyek!-kiáltott utána

• Na akkor ki vele, miért vagy itt?- fordult hozzá dr. Saroyan- hisz megegyeztetek.

• Ó az a butaság! Szinte gyerekek voltunk- válaszolt mosolyogva- Viszont kéne egy kis segítség, mesélj nekem dr. Brennanről!

Eközben Seeley odaért Bones irodájához, de nem találta ott. Leült a kanapéra és várt. Várakozás közben eszébe jutott tegnapi beszélgetésük a testvérével. A mindig vidám Reeley-vel, aki abban a pillanatban elszomorodott. Abban a pillanatban amikor feltette a kérdést, amitől a doktornő félt.

• És van valakid?

Reeley lehajtotta a fejét, a mosoly ami eddig ott ült az arcán eltűnt, felnézett bátyjára. „Kérlek, ne most!” Ezt olvasta ki a szeméből. Nem is zaklatta tovább....

• Te mit keresel itt?- zökkentette vissza a valóságba Bones hangja

• Neked is Jó reggelt Bones!-állt fel- megvan az azonosítás?

• Angela épp most fejezte be-és kezébe nyomta a képet.

• Még ma nekiállok megkeresni. Tudsz valamit a halál okáról? Vagy bármiről.

• Most fogunk nekiállni Mr. Bray-el. Nekünk is jár a hétvége.

• Nyugi Bones! Csak kérdeztem.

Ekkor belépett a szobába a húga.

• Szép jó reggelt Dr. Brennan! -mondta dalolva Reeley.- Hogy van?

• Köszönöm jól, de mennem kell dolgozni. Booth, szólj ha megvan az áldozat neve! -és ezzel kilépett a a saját irodájából.

• Mi a baja?- kérdezte.

• Hát te. Mármint h nem meséltem rólad.

• Ne aggódj, majd megbékél. Mit szólnál ha vele ebédelnénk?

• Hát nem tudom, most eléggé mérges, duzzog. Nagyon ingerült velem. Halasszuk el, inkább.
  Dehogy halasszuk- mondta nevetve.- Semmi baj nem lesz. Megyek is utána. Talán tudok neki segíteni valamit.

• Ezt sem tartom jó ötletnek, R.- de más késő volt, a nő már ott sem volt.

A csontok ott hevertek, megtisztítva. Hodgins a mintákat vizsgálta éppen, és próbált rájönni, mi is az az anyag amit talált, de valahogy nem sikerült. Az égés miatt, más anyagok is keveredtek hozzá. Nem tudta pontosan kivenni. Dr. Brennan, és Wendell, a csontok felett állt.

• Találtam valamit a kettes csigolyán. Egy 5 mm átmérőjű igen mély szúrás nyom.

• Mutassa-azzal a mikroszkópot magához húzta,.- Igen látom. Mit gondol mi lehet az?

• Talán egy vékony de éles tárgy álltal okozott szúrt seb.

• Nézze meg kérem jobban. Nincs nyom arra hogy szúrás lenne. Túl tiszta a mélyedés fala.

• Genetika rendellenesség?

• Arra gondolok. De nézze, az alkarcsonton...-de nem tudta befejezni, mert egy nő közbevágott.

• Klór.- mondta dr. Booth.

• Tessék?-mérges volt hogy megint itt van.

• Klór. Klór szagot érzek. Erős klór szagot.

• Én Ms. Booth, nem érzek ilyet.

• Pedig klór, és dr. Hodgins felől jön.-azzal odalépett hozzá, elvette a a mintát a mikroszkóp alól és beleszagolt.- Klór, benzin.

• Én nem érzem rajta.- mondta meghökkenve Jack, majd felállt.- Honnan gondolja?

• Reeleynek van egy különleges képessége.- szólt közbe Booth, aki húga után jött.

• Booth, különleges képességek? - kérdezte nevetve Bones- olyan nincs. Hacsak a húgod nem egy filmből lépett ki, ami természetesen irracionális feltételezés, és mutáns.

• Nem vagyok mutáns, csak beteg. Tudja Dr. Brennan, van egy elég ritka betegség. Nagyon ritka, a világon 5 ember él így. Erősen érezzük a szagokat. Csak én megtanultam felismerni őket. És lám, most tudok segíteni önöknek.- Hodgins felé nézett.- higgyen nekem. Ez klór, és benzin.

• És ez?- tolt elé egy másik üvegcsét.

• Disznó nyál.

• Az bizony-nézett nevetve a többiekre.

• Hé te agyas, teszteled a húgom?

• Nyugi Seeley, ez természetes. A munkahelyemen is teszteltek. Hogy biztosra menjenek. Megnézhetem a tetemet, dr. Brennan?

• Igen.- ennyit bírt kimondani. Meglepődött, és furdalta a lelkiismeret.

• Lenne kedve velem és a bátyámmal ebédelni?- kérdezte tőle a nő.

• Őőő.... igen.

• Nagyszerű. Bátyó vidd már azt a képet el az embereidnek. ÉS siess vissza. Kezdek éhes lenni- majd rámosolygott. Booth csak nézte, őt. Erősebb lett ez a lány. Régen fájt volna neki ha mutánsnak nevezik. Régen megverte azt, aki ilyet mondott rá. Valami megváltozott benne. Csak nem tudja mi. Talán az évek teszik. Talán.